A kölni Nagy Szent Márton templom
A ma látható Rajna parti épülettömbnek hosszú előtörténete van. A kezdetek homályából csupán néhány tisztább pont emelkedik ki, például az, hogy bencés kolostortemplomként lett alapítva, Tours-i Szent Márton tiszteletére, és az első épületet egy római korból fennmaradt raktár helyén emelték. Ez a templomépület azonban az 1150-es tűzvész során teljesen elpusztult. Az újjáépítésnél előbb a trikonchát (háromkaréjos keleti szentély) emelték föl, amit 1172-ben fel is szenteltek. Voltaképp ez az egyetlen épületrész, ami változatlan formában őrződött meg máig. Az épület többi része, a hosszház, négyezeti torony, nyugati homlokzat, stb., fokozatosan adódott a trikonchához, és többször is át lettek építve azután. A 13. századra befejeződött a bazilika építése, és a 19. századig alig változtattak rajta. 1707-ben Heinrich Obladen apát barokk stílusban készíttette el a belső festészeti dekorációt. 1789-ben hoztak egy döntést a négyezeti torony (korábban egy viharban) megsérült saroktornyaival kapcsolatban: a félig összedőlt északnyugati melléktornyot eltávolították, a teljesen ledőlt délnyugatit sem építették újjá, így a 19. századig csak a két keleti szegélytorony maradt meg. Az épületet így látjuk ábrázolva a korabeli metszeteken is. Szintén ebben az évben bízták meg Ferdinand Franz Wallrofot a belső festészeti dekoráció megújításával. Wallrof képi programjában keveredtek egymással a barokk és a kezdődő klasszicizmus jegyei.
Az 1802-ben hozott szekularizációs rendelet következtében a bazilika megszűnt a bencés rend apátsági temploma lenni, ezután városi plébániaként működött tovább. 1847-ben a városi tanács pénzügyi támogatásával megépült a négyezeti torony saroktornyocskái közül az északnyugati, de egy továbbra is hiányzott, ami jól látszik a korabeli ábrázolásokon. 1861-től kezdődött a teljes bazilika restaurálása Heinrich Nagelschmidt tervei alapján. August Essenwein pedig a historizmus esztétikai elvei szerint új belső festészeti dekorációt tervezett, amelynek eredményeként a középkor hiteles képi nyelvezetét adták vissza a boltozatok, a falak és a padlózat. E nagy restaurálás kreálta látványt nyújtotta a bazilika a 2. világháborúig, így a gyűjteményünkben szereplő képeslap is ezt az állapotot mutatja, ahogy a korabeli rajzok, metszetek, fotók is. 1940-1945 között elszenvedett légitámadások során súlyos károk keletkeztek a templom épületében. A háború utáni első években a művészettörténészek, művészek, politikusok élénk viták folytak arról, hogy ha az eredeti állapot visszaállítása mellett döntenek, akkor mit tekintsenek eredetinek? August Essenwein 19. századi, historikus, a középkort idéző dekorációit például a vitapartnerek többsége stilisztikai és technikai hibának tartotta. Végül, 1961-től Joachim Schürmann építész koncepciója szerint rekonstruálták az épületet és újították fel a belső berendezést, dekorációt. Mivel a ‘70-80-as években a művészettörténészek megítélése a historizmus tekintetében már kevésbé volt szigorú, mint a háborút követő első években, így a pusztítások után megmaradt 19. századi festészeti dekorációt megtartották, aminek eredményeként a Nagy Szent Márton templom az egyetlen olyan román bazilika Kölnben, amely ilyen korú festészeti töredékeket őriz. 2009. április 19-én újra kolostortemplom lett, Joachim Meisner kölni érsek adta át a bazilikát a párizsi eredetű Fraternité de Jérusalem bencés közösségnek.
(Szatmári Teréz)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése