Gyenizse Mária gyűjteményéről

A képeslapok története a XIX. század utolsó évtizedeiben kezdődik. Több ország is magáénak tudja az első képeslapok és elődjeik, az első, boríték nélkül postázott levelező lapok kiadását. Az első, még kép nélküli üdvözlő állapot 1841-ben, a postabélyeg kiadása utáni évben nyomtathatták Skóciában. A levelező lapot 1861-ben Philadelphiában szabadalmaztatták olyan formátumban, hogy egyik oldalán három pontozott vonal jelölte a címzés és egy üres kocka a bélyeg helyét. Hivatalos postai forgalomba a világon elsőként éppen „nálunk”, az Osztrák-Magyar Monarchiában kerültek a levelezőlapok. Az 1869. október 1-én forgalomba hozott nyomtatványra még a „Correspondenz-Karte” feliratot nyomtatták, és, noha korábban a levétitok megőrzése miatt sokan tartottak a boríték nélküli üzenetváltási formátumtól, hatalmas sikert aratott. Az első igazán képes levelezőlap feltalálójának August Schwartz oldenburgi kereskedőt tartják, aki 1870-ben, egy postai űrlap címzési oldalának bal felső sarkába nyomtatott egy bélyeg nagyságú képet.

Az 1870-es években a levelező lap világszerte elterjedt, népszerűsége és a nyomdatechnika fejlődése az 1880-as évektől a képeslapok születéséhez vezetett. 

[001]

Gyenizse család, Őcsény

Gyenizse Mária a Tolna megyei Őcsényben, a népművészetéről híres Sárköz tájegység Szekszárdhoz legközelebbi településén nevelkedett Gyenizse Imre és Gyenizse Imréné Zellei Mária lányaként, nővérével, Zsófiával. 

Apja vizimolnár volt a Dunán (a Sárköz elnevezés éppen a Duna közelségére, az ártér lecsapolásával keletkezett kiváló minőségű, zsíros talajra utal). 

A Gyenizse család - a nagyobbik gyermek Zsófia, a kisebb Mária

Az evangélikus tanító, mint udvarló

A korabeli képeslapgyűjtés vélhetően fiatal nők szokása volt, ezt bizonyítják azok a barátnőktől kapott képeslapok, melyek szövege a gyűjteményt gazdagító kölcsönösségről árulkodik. A levélírás ugyanakkor komolyabb és tartalmasabb gesztus maradt, a két igény közötti örlődést jól példázza az alábbi, G. Katus által küldött képeslap szövege: "Pálfa 900 II/11-án / Kedves Mariskám! / Bocsáson meg hogy megint / csak képes lapot küldök, / levél helyett, annyi a dolgom hogy / a miat a levél irás mindig csak / elmarad, de rövid idön / levelet is fogok irni, és akor az / ígérteket is küldöm, és mindenről írok / akor sokat, adig is küldjön ám még / Mariskám k. lapot, a Szegszárdi lapokat még nem untam meg / most mán azt hiszem 4 van; nékem 88 drb képes lapom van / mióta itthon vagyok nem szaporodik olyan gyorsan. / Hogy van kedves Mariskám? Mikor jön hozzánk? Ugy szeretném / mán kibeszélgetni magam Mariskával. – sokszor igen igen sokszor / csokolja sz. G. Katus / Kedves Tanító uréknak szives üdvözletünket / küldjük mindanyijan. – pá pá pá"

A Gyenizse Máriának képeslapokon visszafogottan, de módszeresen udvarló evangélikus tanító, bár bízvást örömmel tesz kiválasztottja kedvére, láthatóan idegenkedik az ekkor még új, képközpontú üzenetváltási műfajtól, olyasképpen, ahogy azt ma tenné egy klasszika-filológus, ha Instagramon várná el tőle kedvese a képmegosztást: „De szép volt ez a lap mielőtt én ráfirkáltam” írja összes mondandójaként egy képeslapra Mátis István, de más, férfiként azonosítható feladóktól is olvashatunk a gyűjtőszenvedélyt szarkasztikus megjegyzéssel abszolváló üzenetet: „A képes levelezölap / a legközönségesebb / irodalmi műfaj.” – áll egy rózsaszál mögött, szív formával keretezett hölgyet ábrázoló kép alatt, a vizuális tartalom szigorú kontrasztjaként. A képeslap-műfaj helykeresését és népszerűségük megítélésének ellentmondásait mi sem bizonyítja jobban, hogy olyan (ördögöt ábrázoló) képeslapot is találhatunk, amelyen nyomtatva ez áll: „Az ördög vigye a látképes levelező-lapokat!”

Kiss Sarolta gyűjteményéről

A pálfai tanítóék imént említett Lajos fia orvosnak tanul Budapesten, de hiába végzi el az egyetemet a legjobbak között, a vidéki értelmiségi családi háttér nem biztosítja a vágyott pesti kórházi, klinikai karrier feltételeit. Mátis Lajos végül, a 30-as évektől nyugdíjazásáig Őcsény első körzeti orvosaként dolgozik. Még az elhelyezkedés előtt, az őcsényi református pap leányánál, a helyi fiatalok körében ismeri meg egy lengyeltóti jegyző odalátogató lányát, Kiss Saroltát. A két lány a Kecskeméti Tanítóképzőből ismeri egymást.

Kecskemét, a tanítóképzősök a képesítő vizsga után

Kiss család, Lengyeltóti

Kiss József (1875-1944) pesti, vagy pest megyei családból származott, nagyapja református pap volt. Jogi pályára tanult, Kiskunfélegyházán volt joggyakornok, házasságát is ott kötötte a tehetős kecskeméti Szemerey család Janka lányával. 

Kiss József Somogy megyében, a Fonyódtól délre elhelyezkedő Lengyeltótiban vállalt állást és telepedett le feleségével, járásbírósági elnökként fejezte be pályáját. Két gyermekük született, gyűjteményünk későbbi képeslapalbumának tulajdonosa: Kiss Sarolta illetve öccse,  ifj. Kiss Ferenc.

Szemerey Janka (balról 2.)

Kiss Sarolta gyermekkora

Kiss Sarolta Lengyeltótiban töltötte kisgyermek éveit, elemi iskoláit is az apácák által vezetett tóti iskolában végezte. Tíz évesen iratták kecskeméti iskola, majd tanító képzőbe, így kamaszkorától kecskemérti rokonoknál lakott - ez megfigyelhető képeslapjai címzéseiben is: a szünidőben feladott képeslapokat Lengyeltótiba kapta, az iskolaidő alatt Kecskemétre érkeztek gyűjteménye tételei.

Kiss Sarolta gyermekkori játékaival

Mátis Mária képeslapjai

Bár a két képeslapalbumnak egyértelműen Gyenizse Mária és Kiss Sarolta volt a "gazdája", Gyenizse Mária gyűjteményében szerepelnek későbbi, 1920-30 körüli képeslapok is, amelyek leányának, Máriának érkeztek. Ezeket _MM címkével jelöltük. 

Mátis Mária Gyenizse Mária és Mátis István középső gyermeke volt, a szigorú anya fennhatósága alatt sokáig válogatva kérők közt végül egyedül maradt. Postáskisasszonyként dolgozott, majd Kiss Sarolta halála után bátyjával, az őcsényi orvos Mátis Lajossal élt Őcsényben, évtizedekig ellátva az özvegy orvos mellett a háziasszony szerepét. 

Élete utolsó időszakát a társasággal és kiszolgálással elégedetten töltötte az albertirsai evangélikus szeretetotthonban.

Mátis István, Mátis Mária és Mátis Istvánné Gyenizse Mária, Pálfán

Kiss Sarolta levelezése: kecskeméti diákévek

A tanítőképzés mindkét család és albumtulajdonos életét meghatározta: Gyenizse Mária nővére tanítóférjének (Bocskár Ferenc) csoporttársához ment feleségül, Kiss Sarolta pedig tanítóképzős csoporttársánál, az őcsényi református lelkész lányánál találkozott Gyenizse Mária legidősebb fiával, Lajossal, leendő férjével. A Kiss Saroltának érkezett képeslapok között sok címzése szól Kecskemétre, ahol diákévei alatt édesanyja rokonainál lakott, s bizonyára sok képeslap feladója diáktárs.

Kiss Sarolta társaival (felső sor 2.)

Hogyan lett Gyenizse Mária Kiss Sarolta anyósa?

Első képeslapalbumunk gyűjtője, Gyenizse Mária a pálfai evangélikus tanító, Mátis István feleségeként házasságkötésük (1902?) után már kevesebb képeslapot rendezett gyűjteményébe. Három gyermekük született: Lajos, Mária és István.

Az 1903-ban született Lajos orvosnak tanult Pesten, s kiváló eredménnyel, évfolyamelősként végzett az orvosi egyetemen. Élete végéig fájlalta, hogy a család a további, klinikai, kutató orvosi karrierhez már nem tudta biztosítani az anyagi feltételeket...

Hogyan lett Kiss Sarolta Gyenizse Mária menye?

Későbbi képeslapalbumunk tulajdonosa, a lengyeltóti Kiss Sarolta a korábbi albumot gyűjtő, s ekkor már Pálfán élő Gyenizse Mária szülőfalujában, Őcsényben ismerte meg annak fiát, Mátis Lajost. A véletlen találkozás kulcsa egyrészt az, hogy a pesti orvosi egyetemet frissen elvégző Mátis Lajost ebbe a faluba hívogatták körzeti orvosnak, így - az anyai ági rokonság mellett - pályája előkészítése miatt is oka volt többször felkeresni a falut 1930-körül. 

A másik véletlen ismét a tanítóképzésnek köszönhető: míg Gyenizse Máriát és Mátis István a másik Gyenizse lány házassága kapcsolta a tanítóképzőt végzett férjén (Bocskár Ferenc) keresztül annak csoporttársához, Mátis Istvánhoz, addig Kiss Saroltát szintén egy csoporttársa, az őcsényi református lelkész leánya hívta vendégségbe éppen akkor, amikor Mátis Lajos is a faluban tartózkodott.

Szilágyi lelkész leánya Szilágyi Baba, vagy csak Baba aláírással több képeslap feladójaként is szerepel gyűjteményünkben. Közös fényképek is fennmaradtak róluk.

A Kiss és Mátis családok további sorsa

Kiss József halála (1944) után felesége, Szemerey Janka lányuk lakóhelyére, Őcsénybe költözött, a lengyeltóti házat felszámolták, a fonyódi nyaralót ő és lánya családja, Mátis Lajosék vehették birtokba. Fiúk, ifj. Kiss József Agárdon élt.

Kiss József és Kiss Józsefné Szemerey Janka

Kalapban Kiss József, katona ruhában Mátis Lajos feleségeikkel és Mátis Saroltával Őcsényben

Kiss József (1875-1944) sírja a lengyeltóti temetőben