Nagyenyed neve ismerősen csenghet Jókai Mór A nagyenyedi két fűzfa című elbeszélését ismerőknek. Viszont nem csak erről híres ez a város; az 1853-ban megírt elbeszélés egy 1704-ben történt eseményt dolgozza fel, amely során harminc diák esett el a város védelmében. Ez csak egy a várost ért sorozatos szörnyűségek közül, amelyet csak néhol szakítanak meg a békés évek.
Az 1241-42-es tatárjárás után IV. Béla király telepeseket hívott az országba. Nagyenyed területére főként németajkú telepesek költöztek, és szorgalmuknak köszönhetően a tatárok által okozott pusztítás után hamar ismét felvirágzott a város. Vártemplomát és az azt körülvevő 10 méteres falat 1333 és 1335 között építették, majd a 14. és 15. században kibővítették, így már nyolc torony vette körül. A következő évszázadok megint balszerencsésnek bizonyultak a város számára; 1437-ben egy parasztsereg elfoglalta a várat, 1600-ban Vitéz Mihály havasalföldi vajda, majd a következő évben Básta György is feldúlta és felégette a várost. 1658-ban tatárok rabolták ki, majd végül 1662-ben Gyulafehérvárról ide helyezték át a leégett főiskolát és kollégiumot.
A kollégiumot 1622-ben alapította Bethlen Gábor, (eredetileg Academicum Collegium seu Gymnasium Illustre, ma Bethlen Gábor Kollégium néven működik) és nagy hírnek örvendett. Kiváló tanárok tanítottak ott és sok híres ember került ki a falai közül; például innen indult Kőrösi Csoma Sándor ázsiai útjára.
Ezután megkezdődött az évtizedekig tartó helyreállítás folyamata. 1704-ben ez a folyamat ismét megszakadt, amikor is Habsburg párti zsoldos csapatok szállták meg a várost és az itt védekező felkelőket megölték. Erről az eseményről ír az elbeszélésében Jókai Mór. Azonban nem ez volt az utolsó tragédia, ami a várost érte; 1849. január 8-án, a szabadságharc idején az Axente Sever és Simion Prodan muzsnaházi pópák-vezette felkelők legyilkolták a város védtelen lakosait, korra és nemre való tekintet nélkül. A kollégiumot felégették, s közel ezer embert mészároltak le a városban. Még majd ugyan ennyien fagytak halálra a környező hegyekben, ahová felkészületlenül, mezítláb menekültek.
Ezeket az eseményeket örökítik meg a város területén lévő emlékművek is. Az 1704-es labancdúlás eseményeit őrző emlékmű Nagyenyed szívében helyezkedik el, és a már ismert diákok sírja fölé emelték 1896-ban. A miriszlói csata emlékoszlopa az 1600-as évi harcokra emlékeztet, amikor Borbély György vezetése alatt a fölkelő nemesség leverte az oláh Mihály vajda csapatait. Az 1849-es eseményekre pedig a templomerőd falában elhelyezett emléktábla emlékeztet minket.
(Szabados Réka)
Gyűjtés:
Nagyenyed: https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagyenyed#T%C3%B6rt%C3%A9nete
https://hatartalanul.net/nagyenyed-a-szenvedesek-varosa/
http://www.nagyenyed.ro/category/nagyenyed/nagyenyed_tortenelme/
Diákemlékmű: https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagyenyedi_di%C3%A1keml%C3%A9km%C5%B1
A miriszlói csata emlékoszlopa: https://eda.eme.ro/bitstream/handle/10598/30060/EM1902_7_011_SiculicidiumEmleke.pdf?sequence=1&isAllowed=y
Kollégium: https://hu.wikipedia.org/wiki/Bethlen_G%C3%A1bor_Koll%C3%A9gium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése