Sárospatakon először 1857-ben indult meg a tanítóképzés, a Református Főiskola keretén belül, önálló ágazatként, az akadémia és a gimnázium mellett. Azonban a református egyház nem tudta vállalni az 1868-as Eötvös-féle népiskolai törvényből fakadó pénzügyi kötelezettségeket, így a tanítóképző a következő évben az államhoz került. Így a kormányzat mentesült az új intézmény létrehozásával járó terhek alól, egyszerűen átvette az korábban kaszárnyának épült, kihasználatlan épületet, amelyet a Református Főiskola már felújított a képző számára. Az épület hamar szűknek bizonyult, és a minisztérium először a milleniumi évfordulóra, 1896-ra ígérte az építkezést, ám erre nem került sor. Az építkezésről szóló pályázatot jóval később, 1909-ben írták ki, a tanári kar többszöri kérésére.
Az épület bővítésére kiírt pályázatra ismert, rangos építészek, összesen hét pályamunkát küldtek be. A legfontosabbak a funkcionalitás, illetve a történelmi ihletettség volt. Konkrét, négyzetméterekben meghatározott elvárásokkal szembesítették a pályamunkákat, fontos volt az internátus, az étkező és a társalgó összekötése, a gazdasági épületek praktikus elhelyezése, a hangversenyterem és a gyakorló iskola könnyű megközelíthetősége, a tantermek megfelelő mérete, az igazgatói és a szolgalakás kényelmes beosztása, a célszerűség és a költségtakarékosság. Az elbírálás során figyelembe vették, hogy az épület elrendezése, célszerű legyen, kövesse az épület funkcióját továbbá fontos volt, hogy megjelenésében illeszkedjen a helyi építészeti értékekhez, valamint, hogy kifejezze az intézmény szellemiségét, nemzeti érzületét.
Érdemes megemlíteni, hogy Magyarországon ez az első épület, mely célzottan a tanítóképzés céljára készült.
A bírálók 1909. június 12-én egyhangúlag Lechner Jenő és Warga László Traditio jeligéjű pályaművét tartotta a legjobbnak. A díjnyertes munka jutalma 2000 korona és a kivitelezésre való felkérés volt.
A bírálók 1909. június 12-én egyhangúlag Lechner Jenő és Warga László Traditio jeligéjű pályaművét tartotta a legjobbnak. A díjnyertes munka jutalma 2000 korona és a kivitelezésre való felkérés volt.
Lechner Jenő a felső-magyarországi pártázatos reneszánsz építészet területén végzett kutatásokat, és ebben találta meg azt a sajátos, nemzeti formanyelvet, amelyet a népművészet formatervével együtt beolvasztott saját építészeti stílusába. Épületeire jellemző a szerkezeti tisztaság, s az ezekhez idomuló homlokzatok kialakítása, mindezek megfigyelhetők a sárospataki tanítóképző épületén is.
Lechner az épület tervezése során egyértelműen kapcsolatot keresett a település műemlékeivel, leginkább a híres késő-reneszánsz Rákóczi várral, melynek motívumai „lechneri" átírással megjelentek a főiskola épületén,
(„sub rosa" motívum a keleti szárny két oldalán), és a kapuzatot díszítő kőfaragás motívumain (gyümölcsfűzér, voluták, stb.) is.
Ugyanígy felismerhető a Felső-Magyarországra jellemző pártázatos, sgrafittókkal díszített épületek hatása is, melyekben a népművészeti formaelemek, - mint a stilizált virág ornamentika - sajátosan ötvöződnek a pártázaton, illetve az épület más pontján megjelenő faldíszítményekkel, például a pilasztereken lévő gyermekfigurákkal, vagy a bejárati kapu díszítő elemeivel. Az eredeti épülethez szervesen hozzáépülő új szárnyak U alakúra egészítették ki egymást. A volutával képzett pártázat körbefutva összefogja, és „megkoronázza" az épületet. A kiemelkedő torony hasonló elemekből (dupla pártázat, boglyakupola) épül, az attika pedig az épület legrangosabb helyszínét, a fa kazettás, virágmintákkal díszített mennyezetű dísztermet hangsúlyozza. A műkő munkát Walla József, az épületszobrokat Füredi Richárd, a sgrafittókat Kainz János végezte.A tanítóképző épülete hatással volt a szemben felépülő, Makovecz Imre által tervezett A Művelődés Háza alakulására (U alak, méret, stb.), így annak megépülése a három jelentős épületet (vár, tanítóképző, művelődés háza) szellemi- művészi értelemben végérvényesen összekapcsolta.
Az épületben 1913 őszén kezdték el a tanítást, azonban az udvar még nem volt teljesen kész, ezért csak egy évvel később, 1914 őszén készültek az ünnepélyes átadásra. Azonban 1914 nyarán Szarajevóban meggyilkolták Ferenc Ferdinánd trónörököst, és a nemzeti gyász közben kitört az első világháború. A tanítóképző épületét többször is kiürítették katonai célra, viszont sosem használták. Így a háború körülményei között a hivatalos átadás és az ünneplés teljesen feledésbe merült.
Később intézményt az oktatást megreformáló tudósról, Comeniusról nevezték el, aki az 1650-es években egy ideig Sárospatakon tartózkodott. Bronz mellszobrát Pátzay Pál készítette, amelyet az épület előtti téren helyeztek el. Ma az épület a Tokaj-Hegyalja Egyetemnek biztosít helyet, mely a korábbi Eszterházy Károly Egyetem Sárospataki Comenius Campusának jogutódja.
Források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése