Grafikai megoldások a magyar képeslap történetben

A ma ismert képeslapok kifejlesztése sok időt vett igénybe. Először méret, szín és egyéb előírások korlátozták, a képeslapgyártás az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején virágzott. A képeslapok azért voltak népszerűek, mert gyors és egyszerű módot nyújtottak az egyének közötti kommunikációra. A képeslevelezőlapokat a kreativitás Mekkájának is nevezhetjük. Hazánkban a 19. század második felétől terjedt csak el igazán a dekoratív funkcióval is bíró, díszes levelezőlapok. Mivel ezek a lapok mindenki számára elérhetőek voltak, így hamar az alkotó hajlamú emberek kedvelt művészeti forrásává vált.  

Grafikai szempontból lényegében bármilyen technikával készülhettek a levelezőlapok (ceruza, tusrajz, metszet, festmény, illetve fénykép). A Posta a kisasszonynak! képeslapgyűjteményben található digitalizált lapokat grafikai szempontból figyelembe véve több kategóriát tudunk meghatározni. 

Kezdetben a kézzel illusztrált, rajzos, színezett, vagy fekete fehér nyomatok voltak az elterjedtek. 

Megemlítendő érdekesség, hogy eleinte a kétoldalas nyomatok egyik felén az illusztráció, valamint a kézzel írott üzenet kapott helyet, a másik felén pedig a postai címzés és a bélyeg. 

Mivel a képoldalon elhelyezett üzenetek zavarták a képi látvány kiteljesedését, így végül a címoldalt megosztásával tudták a problémát orvosolni. 

A második nagyobb képeslaptechnikai szakasznak tekinthetjük a 19. század utolsó negyedében elterjedt fényképészműtermek időszakát. A fényképes levelezőlapokat hivatalos fényképészek készítették. Ekkor kezdtek elterjedni a város- és tájképek, valamint a helyi nevezetesebb épületek fotói a levelezőlapokon.  Eleinte ezek fekete-fehér képek voltak, majd utószínezett felvételek. ([021] Aradi emlékmű a kivégeztetések helyén); [066]Bécs, Votivkirche)  

Ebben az időszakban kezdett elterjedni többek között a tematikus montázsszerű képoldalakkal rendelkező levelezőlapok is.

A nyomdatechnika fejlődése révén a kiadók próbáltak a legkülönfélébb nyomdai eljárásokkal színesíteni és kelendőbbé tenni portékájukat. Ezek a különlegesebb eljárások javarészt az alkalmi üdvözlőlapon jelentek meg elsősorban. Itt már beszélhetünk domborított technikáról, színezett, és fényes képeslapokról is.

Újabb mérföldkőnek nevezhető 1900-as évek elején megjelenő selyemszállal hímzett lapok elterjedése. 

Egy idő után a különböző technikák variálása is helyett kapott az újdonságok között. Erre jó példa, a fényképészet és rajz technikájának keverése.

Az első és második világháború alatt a kézzel rajzolt tábori levelezőlapok jelentek meg. Ezek lényegében primitív kézzel rajzolt lapok voltak, amelyeket értékesítettek. Ilyen típusú képeslapokat a Vörös Kereszt is értékesített, a háborús sebesültek és családjaik megsegítésére. Ezeket a lapokat gyerek rajzok díszítették. A második világháború után a felszabadulás kifejezése adta a képeslapok alapötleteit, majd elindultak a történelmi dátumok évfordulóit népszerűsítő levelezőlapok. 

A 20. század második felében 1960-70-es években a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata művészlapokat, valamint alkalmi lapokat kezdett gyártani. Ebben az időben a vállalat kínálatában a legnagyobb arányban húsvéti levelezőlap voltak. 

A 21. századra a képeslapok jelentősége már nem annyira meghatározó, mint korábban volt.  Ha ma még vesz valaki képeslapot, azt általában ünnepi alkalmakkal teszi. Sokszor ezekre már saját kézzel írott üzenetek nem is kerülnek. Akik ragaszkodnak még ehhez a nyomdai fizikális formához, lényegében olyan jellegű képeslapokat választanak, amik helyszínekhez köthetőek, és ezzel emléket állítva annak, hogy hol is jártak. Sajnos a műfaj iránt egyre csökken az érdeklődés a fiatalság körében.

Forrás:

• Petercsák T. - A magyar képeslap története (2020). Budapest: Kossuth Kiadó

Cseszkó Renáta