A fotográfiai eljárások változásai

A fényképészet, mint szakma, a mai formájában az 1900-as évek elejétől létezik. Ekkor terjedtek el a celluloid alapú filmek, melyekre a képek készülhettek. A valódi színhű felvételek készítése a 30-as évektől volt lehetséges. Magyarországon az igazi áttörést a rendszerváltás jelentette, utána vált lehetővé a nyugaton gyártott és forgalmazott márkák itthoni elterjesztése, ezzel együtt a fotózás is elérhetővé vált a hétköznapi ember számára.

19. század második fele: A társadalom minden szintjén tömeges igény jelentkezett a valóságot legteljesebben megközelítő ábrázolás rögzítésére. A feltörekvő polgárság reális életszemlélete a valósághű ábrázolást kívánta meg. Ezt az igényt a fény felhasználásával készülő fényképek teljes mértékben kielégítették.

Kezdetben a fényképészek bármilyen eljárással is próbáltak képet készíteni, szinte mindenhol fizikai korlátokba ütköztek. Az objektívek fényerőtlenek, a nyersanyagok érzéketlenek voltak, így hamar igény mutatkozott a fejlődésre, mivel a záridők extrém hosszúra nyúltak. Állvány nélkül az első fényképezőgépeket képtelenség volt használni még napsütésben is.
Képrögzítési eljárások fejlődése

Az elsőként gyakorlati használatba került képrögzítési eljárás, a dagerrotípia az 1850-es évek végéig volt széles körben elterjedt, (vele párhuzamosan futott a talbotípia eljárás), a gyakorlatból a nedves kollódiumos eljárás és az albuminpapír páros szorította ki.

Magyar képeslap

Európában 1870-ben jelent meg a rövid közlendők és üdvözletek praktikus, a levelezésnél olcsóbb formája, az illusztrált képes levelezőlap, amelyen alapvető tényező a szavak nélkül is üzenetet közvetítő képi ábrázolás. Ez a nyomdatermék sokak számára könnyítette meg a világ megismerésének lehetőségét, amikor még kevés kép jutott el az emberekhez a távoli tájakról. A 19. század második felében a közlekedés gyors fejlődésével kinyílt a világ, az utazók az illusztrált levelezőlapok révén másokkal is megoszthatták élményeiket és a látottakat. A képeslap a tömegkultúra részeként a kis- és középpolgári rétegek számára meggyorsította a világ megismerésének lehetőségét, ugyanakkor nemcsak lehetővé tette, hanem fel is keltette a megismerés iránti igényt. A századfordulótól a városokat, üdülőhelyeket bemutató lapok mellett szélesedett a tematika, üdvözlő lapokat küldtek karácsonyra és más ünnepekre, születésnapra, és továbbra is fontos reklámszerepük volt a képeslapoknak.

(Nagy Ramóna)