Magyarországon a vasutak különleges engedélyekkel alapított magánvállalkozások voltak, amelyek működését az állam kedvezményekkel segítette elő. 1867-ben Hatvannak komoly fellendülést okozott az, hogy március 31-én a Magyar Északi Vasút tulajdonában lévő Pest-Hatvan vasútvonalat megnyitották. Majd ugyanebben az évben május 19-én a Hatvan-Salgótarján vonalat is.
1868. július 1-én mindkét szakaszt átvette a MÁV, mivel az előző tulajdonos becsődölt. Már a kiegyezés évében a magyar kormány felhatalmazást kapott jelentős vasút fejlesztésre vonatkozó kölcsön felvételére, ezzel a felhatalmazással vásárolta fel a csődbe ment Magyar Északi Vasutat is, ezzel államosításra került a sor. 1870-ben megnyílt a Hatvan-Miskolc, 1873-ban pedig a Hatvan-Szolnok vasútvonal. Hatvan 6 év alatt lett a hazai egyik legjelentősebb csomópont, melynek köszönhetően rohamos volt az urbanizáció és az iparosodás. 1884-ben Hatvan-Budapest vonalon naponta 7 személyszállító vonatpár közlekedett a MÁV feljegyzései szerint. 1888-ban Baross Gábor utasítására megnyitották a 2. vágányt is Aszód és Miskolc között. 1869-ben felállították a Hatvani Közlekedési Főnökséget, melynek vezetője Römer János volt. Az 1867-ben átadott, majd felújított indóház 5 évig üzemelt. A pályaudvar bővítésekor (1894) régészeti leletekre bukkantak, amelyek ma is fellelhetőek a Magyar Nemzeti Múzeum raktárában.
1895-ben épült meg az új és nagyobb állomásépület, ami a II. világháborúban 1944. szeptember 20-án bombázás miatt teljesen megsemmisült. 1954-ben pártutasításba adták, hogy az állomásnak 1955 végére fel kell épülnie, így a két megbízott tervezőmérnökének Nagy Béla Zoltánnak és Félix Vilmosnak nagyon kevés idő állt rendelkezésére. A tervezőknek az akkori ideológiai megfontolásokat is figyelembe kellett venniük, vagyis az épületnek a szocializmus nagyságát és dicsőségét kellett hirdetni. A bevonuló szovjet hadsereg számára alapvető fontosságú volt a vasúti közlekedés újra indulása, a helyreállítás során egy barakképületet is felhúztak, amely az ideiglenes állomásépület szerepét töltötte be néhány évig, ez azonban 1947 áprilisában leégett. Az az épület, amit ma is használnak 1956. január 20-án adták át. 2012 óta műemléki védettség alatt áll.
Az épület mai állapotában:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése