- rövid történeti áttekintés -
Miközben offset nyomdai eljárással készült képeslapot a legtöbben már csak egy nyaralás során vásárolunk a helyi szuvenír boltban, vagy valamilyen alkalmi eseményre kísérő kártya gyanánt valamelyik papírkereskedésben, mégsem jelenthetjük ki, hogy a képeslap készítése végleg és teljes mértékben a digitális térbe költözött volna.
Vitathatatlan, hogy az internet megjelenésével kedveltté váltak - a papír alapú képeslapokat nagy mértkében kiszorítva – a különféle online képeslapküldő felületek, s ezekből több ma is népszerűségnek örvend, annak ellenére, hogy a Facebook közvetlen üzenőfalára helyezhető képek erősen kiszorító jelleggel bírnak ezekkel szemben. A személyre szabható digitális képeslapkészítés ezzel együtt adott, legyen szó tetszőlegesen kiválasztott fotóra helyezett szövegről vagy különféle mozgó ábrákról, akár hangalapú kiegészítés (zene, alámondás stb.) hozzáadásával. Hogy ezek a digitális képeslapok mennyire lehetnek kordokumentumok, arról csak az utókor rendelkezhet. Esetünkben inkább a kezdeti, s még offset eljárással készült képeslapok témái és technikai eljárásai nyújthatnak nagyobb érdekességeket, vagy nosztalgikus izgalmat. Különösen abból kifolyólag, hogy a digitalizációs adatgyártások korszaka előtt a képes levelezőlapok sokkal szélesebb témakörben készültek, sokkal nagyobb mértékben jelenítették meg, vagy éppen reagáltak az adott korszak különböző társadalmi eseményeire, művészetére, ahogy az adott korhangulatot is jobban kifejezték, a mai offset társaiknál. Nagyságrendileg oly módon, ahogy napjainkban egy internetes mém képes erre. Az azonban, hogy egy ma kreált mém mennyire nevezhető akármilyen mértékben digitális képeslapnak, szintén az utókor definíció alkotási folyamataira hárul majd.
A képes levelezőlapok technikai eljárásainak rövid áttekintése előtt, kiemelendő még, hogy a különböző kreatív hobbik, kézműves foglalkozások során újra és újra előtérbe kerülnek a különféle alkalmakra, eseményekre készíthető képeslapok, így ennek folyamata egyfajta önmegújító reneszánszként is felfogható, amely régi technikákat képes új eljárásokkal ötvözni. S ehhez különféle úgy nevezet kit-eket vásárolhatunk a legtöbb kreatív boltban, vagy nagyobb áruház kreatív osztályán.
A kezdet: a litográfia
A képes levelezőlapok készítése kétséget kizáróan összefügg a nyomdatechnika fejlődésével. A 19. század végén a képeslapok illusztrációi rajzok és fényképek alapján készültek. A rajzokat litográfiái eljárással sokszorosították. (Nyomdászati fotolitográfia: a litográfia egyik változata, mely során egy papírt zselatinnal bevonnak, majd krómoznak. Ezt követően egy fotográfiai üvegnegatívon át megvilágítják és zsíros festékkel behengerelik. A langyos vízben történő előhívás során, a festék csak azokon a helyeken marad meg, melyeket fény ért. Az így előhívott képet azután litográfiai kőre, cinkre vagy alumíniumra nyomtatják. Nem összetévesztendő a mikro- és nanotechnológiai fotolitográfiai eljárásokkal.)
Franciaországban már az 1850-es években feltalálták a fénynyomást, amelyet Magyarországon Divald Károly honosított meg. A fénynyomatok készítéséhez a fotolitográfia, fototípia és a heliotípia volt a legismertebb. A fotolitográfiánál a fényképet fotomechanikai úton kőre viszik át, a fototípiánál fényérzékeny réteggel ellátott fémlemezre (klisé) másolják, a heliotípiánál ez rézlemez. Nyomtatásnál csak a fény által módosított zselatinra tapad a festék, míg a vizet tartalmazó változatlan zselatin a zsíros festéket nem veszi fel. Ennél az eljárásnál egy nyomólapról csak viszonylag kisebb számú (1000-2000) lenyomat volt készíthető.
Az 1910-es évek végéig ez a képeslap sokszorosítás legelterjedtebb módszere. Az eljárás színes nyomatok készítésére is alkalmas volt, és ez vonzóvá tette az eljárást. Ahány színűre akarták készíteni a lapot, annyi nyomólemezt gyártottak, és színenként külön nyomták.
Az autotípiai eljárás 1881-ben tűnt fel, és ez az eljárás a kép apró pontokra bontásával fejezi ki az árnyalatokat. Az 1920-as években a fénynyomást felváltotta az ipari bázisra támaszkodó fénykép levonat. Ezek a lapok csak fekete-fehér változatban készültek, és gyakran rikító színezésük utómunkával és kézzel történt.
Offset eljárások: fényképek, montázsok
Az offset nyomtatás az 1920-as, 30-as években hódította meg a képeslapgyártást. A képes levelezőlap története szoros kapcsolatban áll a fényképezés technikai tökéletesedésével és a vizuális kultúra alakulásával. A 19. század utolsó évtizedeiben a képes levelezőlapok - kiváltképp a tájképek - zöme már eredeti fénykép alapján készült. A fotómontázst mint technikai bravúrt a képeslapok gyártásánál a 19.-20. század fordulójától kezdve rendszeresen alkalmazták. A városrészletek egymás mellé montírozásával készültek a múlt század végi mozaik tájlapok.
A képes levelezőlap fénykorában, vagyis a századfordulót követő évtizedekben a legkülönfélébb technikai eljárásokkal és anyagok felhasználásával igyekeztek minél különlegesebb képeslapokat előállítani. Főleg az alkalmi üdvözlőlapok között találjuk nagyobb számban az áttört, csipke utánzatú, domborított nyomású kártyákat, de kedveltek voltak a domborított nyomású virágmintás üdvözlő kártyák is. A domborítás úgy készült, hogy a kinyomtatott képeslapot felmelegített présgép alá tették. A dombornyomást virágmintás, geometrikus keretezésként a tájképi lapokon is gyakran alkalmazták. A nyomdatechnika korszerűsödése, a fényképek sokszorosításának lehetősége a képes levelezőlapok rohamos terjedését segítette elő.
Anyagát tekintve többféle, különleges levelezőlap is megjelent a piacon: pl. hajtogatós hosszú panoráma-, átvilágítható-, bőrből-, ezüstből-, fakéregből készült, továbbá bársony, gobelin, selyem képes levelező lapok is. A különböző anyagok felhasználásával készült ún. applikációs (rátétes) képeslapok rendkívül változatosak. Színes papírlapra vagy virágmintás kártyára ragasztottak kisméretű papírborítékot, táviratot, sőt díszes emlékkönyvet is.
A képes levelezőlap egy viszonylag „fiatal” tárgy. A magyar képeslapkiadás kezdetét a 32 lapból álló millenniumi sorozat kiadásától számíthatjuk. A képeslap-sorozatot a magyar posta adta ki. A lapok illusztrációi az ezredéves kiállítás részleteit, budapesti látképeket, tájképeket és életképeket ábrázolnak. A levelezőlapok akvarelljeit a kor ismert festői és illusztrátorai - Cserna Károly, Dörre Tivadar, Kimnach László és Vágó Pál - festették. A színes fametszetes és litografált nyomatokat három budapesti nyomda - Posner és Fia, Könyvnyomda Rt., Morelli - készítette. – olvashatjuk a Képeslapmúzeum történeti összefoglalójában.
(Madácsy Timea)
Források:
1. Petercsák Tivadar: A képes levelezőlap története (Miskolc, 1994)
https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_BAZE_Sk_1994_Kepes/?pg=6&layout=s
2. Biró Miklós: Nyomdászati lexikon
http://mek.oszk.hu/09100/09152/09152.htm
3. https://hu.wikipedia.org/wiki/Litogr%C3%A1fia
4. http://kepeslapmuzeum.hu/a-kepeslap/a-kepeslap-tortenete
5. http://kepeslapok.weebly.com/keacutepeslap-toumlrteacutenete.html
6. http://www.metropostcard.com/tech0.html
Képanyag:
https://www.youtube.com/watch?v=fB74PUacdGQ
http://www.metropostcard.com/tech1-planographic1.html
https://eltehu-my.sharepoint.com/:f:/g/personal/fodor_janos_konyvttud_btk_elte_hu/ElMzB_OWwWJBgd4XIF7ovW0BcWXbKAxVnyPGvXHWJOD6GA?e=HK2RGe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése