Szemere Bertalan a Borsod Vármegyei Vattán született elszegényedett, régi nemesi család harmadik gyermekeként. Apja, Szemere László őrnagy, anyja Karove Erzsébet volt.
1820-ban a sárospataki református iskolában tanult, innen 1822-ben, főképp a német nyelv kedvéért a miskolci evangélikus iskolába helyezték át. Itt három évet töltött, a negyedikből nyolc hónapot otthon, és csak 1826 húsvétján ment a késmárki líceumba, ahol 1827-ig maradt. Ekkor ismét Sárospatakra tért vissza, és itt maradt 1832-ig. Hamar megmutatkozott költői érdeklődése. Művei fiatal kora ellenére megjelentek a Felső-magyarországi Minerva című folyóiratban. Korai írásain Kölcsey és Vörösmarty hatása érződik.
1832-ben jogászként diplomázott, a nyilvános vizsga végén a szokásos nyilvános búcsúvételt ő teljesítette először magyarul. Ezután Borsodban négy hónapig gyakornok volt, ekkor az országgyűlési ifjúság tagja lett, szabadelvű reformokat támogatva. Később mint királyi táblai jegyző és ügyvéd működött. 1832-től 1834-ig Pozsonyban lakott.
Miután letette az ügyvédi vizsgáit, 1834 szeptemberében visszatért Borsodba, ahol decemberben tiszteletbeli aljegyzőnek választották, mely hivatalát 1836 tavaszáig viselte. Áprilisban az országgyűlés berekesztésén még jelen volt, májustól októberig Bécsben időzött, majd több rokona segítségével hosszabb külföldi körutazásra ment, több jelentős és fejlett várost meglátogatott (például Berlin, Amszterdam, Dublin, Lausanne), de Párizsban majdnem fél évet, Londonban pedig egy hónapot tartózkodott). Csehországon át beutazta Németország nagy részét, Franciaországot, Nagy-Britanniát és Írországot, Németalföldet, Belgiumot, a Rajna-vidéket, Svájcot, Bajorországot, és csak 1837 októberében tért vissza Bécsbe.
Utazásai során szembesült azzal, hogy Magyarország a nyugathoz képest jóval elmaradottabb, és az országról kialakult külföldi kép mennyire hiányos és hibás. Úti élményeit és a külföldi demokratikus intézmények működéséről, felépítéséről esszéit színvonalas útinaplójában írta meg még Bécsben, és csak 1838. február elején tért haza. Bár a mű szerkesztett változata 1839-re elkészült, a cenzúra miatt a könyv kiadása egészen 1840-ig váratott magára.
Kossuth Lajos szobrának avatási ünnepségén Tarnay Gyula, a megye alispánja (később főispánja) megígérte, hogy később Szemere Bertalan emlékét is ő fogja a város részére megcsinálni. A két szobor felállításának időpontjai között nyolc év telt el, de a város tartotta szavát.
Róna József eredeti szakmája asztalos, de későbbi bécsi és berlini tanulmányai következtében korának legnagyobb szobrászművésze lett. Róna József bronzból készített alkotása Miskolcon a Szemere-kertben áll, amit 1906-ban avattak fel. A világosi fegyverletétel után ő menekítette a Szent Koronát és elásatta Orsován, egy kolostor udvarán, ezért a néphit szerint 1 napot töltött a korona Miskolcon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése