Sárbogárd a Mezőföld közepén, Fejér megye déli részén helyezkedik el. A 19. században sok történelmi múltú kisebb nagyobb távolságra fekvő település egyesülésével jött létre. 1323-ból való a város mai központjának számító Bogárd első említése, aki besenyő nemes volt földes ura Bogárdi István. A központi település másik tagja Tinód szintén a 14. században jelenik meg. A település fontos kereskedelmi útvonalak csomópontjában feküdt már a középkorban. A török megszállás nagy pusztítást okozott a vidéken, véget vetett a kedvező időszaknak és a lakosság nagy része elmenekült. A 17. századtól kezdődött el a települések újra népesedése, amit nagyban elősegített, hogy a Zichy család tulajdonába került Sárszentmiklós 1650-ben.
Bogárd, Tinód és Szentmiklós már 1783-ban, az I. katonai felmérés idején újra benépesült, ezek mellett, az akkoriban csak néhány házhelyből álló Pusztra Kislók, Puszta Hatvan, Puszta Nagy Hörcsök, Puszta Örs és Puszta Réth Szilas is. A nagy és középbirtokos gazdálkodás nagy szerepet játszott Sárbogárd fejlődésében és településszerkezetének alakulásában. Az országutak mentén majorszerűen építették ki birtokaikat a nagybirtokosok, így az út mellé kerültek a nemesi kúriák és a termelői egységek. Az utak mentén a zsellérség házai kötötték össze a majorokat, így jött létre, ami mai városkép alapja, az összefüggő településrendszer.
Mezővárosi rangot kapott 1855-ben. Megindult központi településmagok fejlődése, a heti piaci napok és az évente több országos állat és kirakodó vásár hatására. A mai Nagyhörcsökpuszta területén épült meg ekkoriban a Zichy birtok egyik központja az Anna-vár. 1880-as évektől ismeretes a település Sárbogárd néven, amikor egyesült Tinód és Bogárd. 1882-től több vasúthálózati nyomvonal is éríntette a mezővárost, ez további lendületet adott a fejlődésnek. (Budapest-Pécs útvonal) Súlyos károkat szenvedett a település a második világháború során, de a fejlődés hamar újra megindult, a lakosság kitartó segítségével. Mezőföld egyik szellemi, közművelődési, igazgatási és gazdasági központjává vált, az 1960-as évektől. Sárszentmiklóssal 1969-ben egyesült a település, Pusztaegressel pedig 1978-ban. Városi címet 1986 január 1-jén szerzett.
(Kovács Emese)
Bogárd, Tinód és Szentmiklós már 1783-ban, az I. katonai felmérés idején újra benépesült, ezek mellett, az akkoriban csak néhány házhelyből álló Pusztra Kislók, Puszta Hatvan, Puszta Nagy Hörcsök, Puszta Örs és Puszta Réth Szilas is. A nagy és középbirtokos gazdálkodás nagy szerepet játszott Sárbogárd fejlődésében és településszerkezetének alakulásában. Az országutak mentén majorszerűen építették ki birtokaikat a nagybirtokosok, így az út mellé kerültek a nemesi kúriák és a termelői egységek. Az utak mentén a zsellérség házai kötötték össze a majorokat, így jött létre, ami mai városkép alapja, az összefüggő településrendszer.
Mezővárosi rangot kapott 1855-ben. Megindult központi településmagok fejlődése, a heti piaci napok és az évente több országos állat és kirakodó vásár hatására. A mai Nagyhörcsökpuszta területén épült meg ekkoriban a Zichy birtok egyik központja az Anna-vár. 1880-as évektől ismeretes a település Sárbogárd néven, amikor egyesült Tinód és Bogárd. 1882-től több vasúthálózati nyomvonal is éríntette a mezővárost, ez további lendületet adott a fejlődésnek. (Budapest-Pécs útvonal) Súlyos károkat szenvedett a település a második világháború során, de a fejlődés hamar újra megindult, a lakosság kitartó segítségével. Mezőföld egyik szellemi, közművelődési, igazgatási és gazdasági központjává vált, az 1960-as évektől. Sárszentmiklóssal 1969-ben egyesült a település, Pusztaegressel pedig 1978-ban. Városi címet 1986 január 1-jén szerzett.
(Kovács Emese)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése