Pálfa Tolna megye északi részén található. Az utolsó becsült népessége 1 514 fő volt 2019-ben. A területe 34.8 km². A település eredeti neve Pálfalva volt, mely később Pálfára módosult. 1580-tól egy ideig Nagy-Pálfalvának is nevezték. Pálfa a kőkorszakban már élénk emberi tevékenység színhelye volt. Az ott talált ősemberi élet nyomai a csiszolt kőkorszakból származnak. Emberi élet nyomait a bronzkori leletek, római kori leletek, késő vaskori leletek is bizonyítják.
Pálfa helyén egy Apor nevű monostoros falu volt, ami az Apor nemzetség ősi birtoka volt. A nemzetiség Apor vezérről kapta a nevét. Az egykori oklevelek már a tatárjárás előtt is említik a nemzetiséget. 1543-ban elfoglalta a török, de a magyar végvári vitézeknek időnként sikerült visszaszerezniük. 1559-ben I. Ferdinánd, gróf Cseszneky Mihály és Baranyai Balázs várpalotai fővitézeknek adományozta. A törökök kiűzése után, az 1689-es összeírás szerint Pálfalva az elhagyott községek között szerepel azzal a megjegyzéssel, hogy jelenlegi 8 lakója kunyhóban lakik. Pálfa később az Apponyi család birtoka lett. Az első Apponyi Tolnamegyében Apponyi Lázár volt. Apponyi Géza halála után 1927-ben fia Károly örökölte a pálfai uradalmat.1959-ben halt meg Pálfán és itt is van eltemetve. Vele sírba szállt az Apponyi uradalom utolsó földesura. Az első újratelepülés 1719-ben kezdődött a Kossuth Lajos utcában. Itt a legtöbb ház ma már újjáépült 1-2 ház kivételével.
(Kellner Dóra)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése