Az alkalmazott grafika gyűjtőnév alatt azon alkotásokat értjük, amelyek a művészi igények kielégítésén túl konkrét és behatárolt gyakorlati funkcióval is rendelkeznek. A képeslapok mellett többek között ide tartoznak a plakátok, a meghívók, az oklevelek, a névjegyek, a könyvillusztrációk és a könyvborítók is.
Az alkalmazott grafika új műfaja a kereskedelmi grafika a 19. század derekán jelent meg Magyarországon. A kereskedelmi grafika fejlődése szorosan össze kapcsolódott a kereskedelem kiépülésével, így a századvégen gyorsult fel és vált a reklámgrafika a magyar művészet egyik legdinamikusabban fejlődő ágává. A műfaj elterjedésére nemcsak a kereskedelem kiépülése, de a különféle nyomdai eljárások elterjedése (rézkarc, többszínű kőnyomat készítése, offset eljárás fejlődése, a többszínnyomás tökéletesedése) is pozitívan hatott.
A műfaj első darabjai a számolócédulák, a díszes kávéházi árlapok és a nyomtatott hirdetmények voltak. A kereskedelmi grafika története Benczúr Gyulának az 1885-ös Országos Kiállításra készített falragaszával kezdődött, amely elsősorban nem figyelemfelkeltő reklám, hanem még képzőművészeti keretbe foglalt nyomtatott hirdetmény volt.
Magyarországon az alkalmazott grafika 1885-1930 közötti időszakban élte az első nagy virágkorát, amelyet a szecesszió, majd a Bauhaus grafikai elemeit felhasználó korszak váltott fel. Nagy egyéniségek léptek színre (Rippl-Rónai József, Bíró Mihály, Faragó Géza) és számos maradandó mű is született ebben a korszakban. Művei minőségével kiemelkedő alkotónak számít Faragó Géza, aki Párizsban a plakátgrafika egyik mesterétől, Muchától tanult és tőle hozta haza a műfaj ismeretét. Európában a művészplakát mint műfaj a 19. sz. végén és a 20. sz. közepén élte virágkorát, Alfons Mucha pedig az egyik legjelentősebb alakja volt ennek az időszaknak. Mucha művészetét a szecesszióra jellemző kígyózó indák, stilizált növényi motívumok, buja vonalvezetés és szépséges nőalakok jellemezték. Művészetében a dekorativitás anatómiai pontossággal párosult. Faragó Géza (lásd: munkája cikkünk nyitóképe) a figyelemfelkető sokszor vidám, humoros jeleneteket ábrázoló plakátjaival a magyar szecesszió jelentős alkotójává vált, és sokat tett a plakátművészet európai színvonalon történő meghonosításáért.
A kereskedelmi grafikában a szecessziót felváltó Bauhaus az emigrációból hazatérő három művészünk -Kassák Lajos, Berény Róbert és Bortnyik Sándor - személyéhez köthető, akik a modern képzőművészeti irányzatokkal Bécsben, Berlinben, Weimarban ismerkedtek meg. A Bauhaus-elveknek megfelelően az új plakát a szecesszió túlfűtött, cirádás ízlésvilága után leegyszerűsödött: merész, autonóm és funkcionális lett. Az alkotók egy része elsősorban pénzkereseti lehetőségként tekintett e „kommerciális” felkérésekre, ám mindez nem gátolta őket abban, hogy az alkalmazott grafikának igazán különleges, értékálló darabjait hozzák létre.
A folyóirat-szerkesztői és reklámgrafikai tevékenységet is folytató Kassák Lajos volt az egyetlen, aki a plakátművészetet a korral való haladás egyik manifesztumaként a szépművészeti alkotásokkal azonos művészi értékű produktumként tartotta számon. Kassák alapelvei közé tartozott a geometriai formákra redukált tipográfiai megoldások, az egymással egyenrangú betűfelirat és kép, a tömör, hatását ellentétek és színkontrasztok alkalmazásával elérő kompozíció. Kassák emellett a fotómontázsban is nagy lehetőségeket látott, ám ezt inkább kisméretű nyomtatványokon, például könyvborítókon tudta alkalmazni.
Nemcsak a plakátok, de a képeslapok esetében is beszélhetünk művészi alkotásokról. A XIX. század utolsó éveire jellemző volt a művészi képeslapok kiadása. Nem nagynevű festők alkotásainak reprodukcióiról van szó, hanem kifejezetten képeslapok formájában való sokszorosítás céljából készült tollrajzokról, metszetekről, vízfestményekről. A legnevesebb művészek sem utasították vissza a képeslapkiadók felkérését. Ezek az illusztrátorok valamennyien akárcsak a plakátok esetében kezdetben a szecessziós irányzat művelői voltak.
A képeslap második, „arany” – korszaka 1901-1914 közé tevődik. Ekkor a legkedveltebbek a művészek által rajzoltak – festettek voltak, amikből nagy sorozatok születtek. Nálunk az 1908 és 1913 között Bécsben megjelent „Wiener Werkstatte” a legismertebb. A nagyszerű nyomdatechnikai kivitelezésű lapok között vannak ünnepnapi köszöntők, színésznőket, divatkreációkat, zodiákus jegyeket, stb. ábrázolók. A művészek közül néhányan az art déco, a kubizmus, a szürrealizmus előfutárai, például Oscar Kokoschka és Egonn Schiele. Rajtuk kívül a legkeresettebbek voltak az M.Jung, Mela Koehler és B. Loeffler által aláírt vagy mindössze szignóval ellátott lapok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése