Győrből a Szigetköz felé indulva az első település a ma közigazgatásilag a megyeszékhelyhez tartozó Révfalu. A név is őrzi, hogy itt ősi átkelő van a Mosoni-Dunán; erről az első ismert adat - egy 1296-ban kiadott kiváltságlevél, amikor a győri püspök kiváltságot kap, vámmentességet Győrrel való közlekedésre, sőt megengedte saját gyalogrév használatát, a révfalui átkelőhelyre.
A XVI. századi metszeten találjuk meg az első dunai híd ábrázolását. Kompok közlekedtek a két part között, majd 1809-ben hajóhíd épült. Az 1809-es napóleoni hadjárattal kapcsolatban megjelent egy írás Hohenegger Lőrinctől (római katolikus pap), ahol említést tesz, hogy a 12 hajón nyugvó híd bonyolította le a gyalogosforgalmat. A középső része szétszedhető volt a vízi közlekedés megoldására. A tél/jégzajlás beálltáig volt használatban, a hajóhidat szétszedték és a Rábcára vontatták. Az iparosodás és a kereskedelem fejlődésének korszakában azonban a híd, - ami a hajózást is akadályozta - magas fenntartási költségei miatt, egyre sürgetőbb igény volt egy állandóra. Megépítésének szándéka egyébként még 1895-ből származik, amikor tárgyalások voltak Révfalu község és Győr város vezetői között egy állandó híd létrehozására. A híd építése elmaradt, mert a költségekhez Révfalu nem a város által kívánt összeggel akart hozzájárulni. A hajóhíd tetemes fenntartási költségei - téli szétszedésének és tavaszi összerakásának költsége - a várost arra indították, hogy a győri Hets Testvérek ács munkavállalkozó céggel állandó jellegű fahidat építtessen gyalogosforgalom számára a hajóhíd helyén. A Szigetközből érkezők hídvámot tartoztak fizetni. Sürgős esetekben egyedül csak a városi tisztiorvos hintója közlekedhetett. 1899-ben megépült a cölöpjármos szerkezetű fa-acél híd, amely megfelelő magasságú volt, hogy ne zavarja a vízi közlekedést sem. Középső része rácsos tartókkal vasból készült, a cölöpjármok aránytalanul magasak voltak. Jellegzetes, magas pillérei miatt adták a győriek a „Kecskelábú” híd nevet, ami 1928-ig, az új vashíd elkészültéig volt használatban.
1905-ben csatolták a települést Győrhöz. A lakosság és a terület Győr nagyvárossá válásához “számszerűleg” járult hozzá, addig Révfalu komoly infrastrukturális fejlődést várt az egyesüléstől. Többek között egy vashíd megépítésére is ígéretet tett a város. Tervek már a tízes években készültek, de a pénzügyi nehézségek és az első világháború kitörése miatt nem készülhetett el a híd. Külföldi kölcsönből 1926. augusztusában végre megindulhatott az új révfalui vashíd építése, a tervezési munkákat Déri József, városi műszaki tanácsos rendelte meg, Beke József tervezte, a hídépítési vállalkozást Zsigmondi Béla budapesti mérnök, Hlatky-Schlichter és fia, valamint a Magyar Vagon és Gépgyár Rt. győri cégek folytatták. 1928-ban átadták hazánk első Langer-tartós hídját. Révfalut a belvárossal összekötő fahidat felváltó vashíd – a mai (hivatalos, de kevesek által használt nevén) Kossuth hidat – 1928. június 14-én a gyalogos-, július 17-én a gépjárműforgalomnak is átadták.
1945. március 28-án a visszavonuló németek ezt a hidat is felrobbantották. A II. vh. után 1948 – 49-ben újjáépítették, 1950-ben kiszélesítve, újra átadták a forgalomnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése