Kiskunhalas város Bács-Kiskun megyében, a Kiskunságban, a Kiskunhalasi járásban
Kiskunhalas a Duna-Tisza közén, Budapesttől délre 140 km-re, a Homokhátság legmagasabb részén fekszik.
a terület Bodrog vármegye északi peremvidékéhez tartozott, az ebben a korban itt álló
településekről írásos források nincsenek.
A helyenként nyílt víztükrű tavakkal váltakozó, mocsaras, nádas területekkel övezett
szárazulaton alakult ki a középkori Halas. A Halas-tótól keletre fekvő településből két híd
(Felső-híd és Alsó-híd) vezetett át a mocsáron a szőlőkhöz. A leírások szerint a környéken
fának „híre-hamva sincs”, a terület nagy részét futóhomok által felpúpozott dombok fedik
(Szakály F. 2002).
A tóban több sziget volt, pl.: Alsó-sziget (később Natkai-sziget), Felső-sziget, Körtefás-
sziget. A tó nedves időszakokban „halban bővelkedett”, a nádasokat pedig a házak tetejének
fedésére használták. A Halast három oldalról övező mocsarak egykor jelentős védelmi
funkciót tölthettek be, a városmag tulajdonképpen egy félszigeten feküdt. A félsziget kijáratát
északon a Kis-tó, délen az ún. Bárányfok betüremkedő öble szűkítette le (Szalai S. 2005).
A várostól észak-nyugatra lévő Nagy-tó lecsapolása után az északi részen lápos, mocsaras, kiszáradó láprét jött létre.
Mára ebből csak a Sóstó maradt meg, bár a Csetényi Park tórendszere is a vízivilág megmentését célozza. A hajdani mocsárvilág maradványát őrzi még a „Fejeték” láprétje, ahol védett növények sokasága látható. A homok dűnék jellegzetes növényei a tarka sáfrány, pókbangó, naprózsa, homoki kikerics, szibériai nőszirom.
A környék faunája is gazdag. Fokozottan védett madár a szalakóta, gerle, gyurgyalag, ugartyúk.
Az
erdőkben, ligetekben őz, vaddisznó, szarvas, nyúl, mókus, borz, róka
él. Védett a vidra, lápi póc, mocsári teknőc, vízisikló. Az erdősültség
az erdő- és vadgazdálkodásnak teremt kedvező feltételeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése