A magyar kártya eredete Zsigmond német-római császár és magyar király udvari társasjátékából fejlődött ki. Az Ambraser Hofamterspiel - magyarul Ambras udvari kártyák - elsősorban az udvari tisztviselők játéka volt. A 48-as paklival akár 8-an is játszhattak, a szabályok viszont elfelejtődtek. A kártyalapok a magyar, német, cseh és francia királyi udvarokhoz tartozó személyeket ábrázolnak, rangjuknak megfelelő értékkel a lapokon. A kártyák színei az adott országok címerképeit szimbolizálták, köztük a vörös-ezüst sávos magyar címert.
A később kialakult Tell-kártya eredete viszont máig tisztázatlan, egyes szakértők Svájcot mások Németországot tartják kialakulása helyszínének. A Tell-kártya magyarországi megjelenése 1736-ban történt, amikor is a Pest-Budai polgárok között megjelentek az első kártyafestők, köztük kiemelkedett Cappelner Ferenc. 1800 után Pesten nagyobb kártyafestő műhelyek jöttek létre, köztük Tusch József, Zanbó József és Schneider József műhelyei. Az acélmetszés technikájának bejövetele segítette elnyerni a kártyák mai alakját. Győrben Ungár Mátyás kártyafestő termékei örvendtek nagy keresetnek.
A kártyafestők számának növekedése a két város gazdasági és kulturális fejlődésével tart lépést. A kártyaszenvedély nemcsak a magánlakásokban, kávéházakban és kocsmákban élte életét, hanem hivatalos üléseken is, amit Mária Terézia 1770-es október 29-i rendelete is mulatságosan igazol: "Értésemre esett, hogy hatósági személyek az ülések folyama alatt kártyáznak. 300 aranyat fizet, akit hazárdjátékon - legyen az bár vingt-un - érnek. Száz arany a feladót illeti, kinek neve titokban marad."
Az alsó és felső lapok alakjait Schneider József készítette, akire nagy hatást gyakorolt Schiller 1804-ben készített Tell Vilmos drámája, amelyet 1827-ben Kolozsvárott is előadtak. Schneider kártya ábrázolásai azért is körmönfontak voltak, mert nem a magyar történelem ismert szabadságharcosait ábrázolta, ezzel az osztrák cenzúra szigorát elkerülte, ugyanakkor a svájci Tell Vilmos története a zsarnokság ellen való küzdelem jelképe volt, vagyis forradalmi üzenetet közvetített. A szabadságharc leverése után ezen kártyákat a hatóságok elkobozták és valószínűleg megsemmisítették, ugyanis sem a szakirodalomban, sem a múzeumokban nem tudunk megőrzött példányokról.
A mai formáját a bécsi Piatnik und Söhne cég 1865-ben kezdte el gyártani, Doppeldeutsche Schnapskarten néven, átrajzolt formában. A cég a Monarchiában monopolhelyzetet élvezett a kártyagyártás terén. 1868-ban Magyarországon megalakítják az Első Magyar Kártyagyár Részvénytársulatot, viszont a cég nem volt elég jövedelmező, ezért 1896-ban felvásárolta a Piatnik. A második világháború után a cég elveszítette Ausztrián kívüli vállalatait, s azok önálló gyárakká alakultak, megteremtve a lehetőséget a magyar kártya elválására és függetlenedésére.
Források: Az Ambraser Hofamterspiel kártyalapjai 1455 körül
Pest-Budai kártyafestők, társasági élet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése