Posta a kisasszonynak!: Ostende kávéház Budapesten (264)

264

Kosztolányi Dezső száz évvel ezelőtt egyszerűen csak kávévárosként emlegette Budapestet. Nem csoda, hiszen alig tehettünk volna meg néhány lépést, hogy ne ütközzünk egy kávéházba.

A Centrál (Károlyi utca 9.) az 1910-es évek elején

Az eleinte fekete levesként is emlegetett kávét a törökök hozták Magyarországra, de azt borivó nemzet lévén nem kedveltük meg az italt. Az első pesti kávéfőzők a tizennyolcadik század első éveiben jelentek meg, virágzásuk pedig egészen a második világháború utánig tartott. A 20. század elején már csaknem 500 kávéház működött a Budapesten, ami alkalmat adott a legkülönbözőbb embereknek beszélgetésre és politizálásra. Az asztaltársaságok közül néhány már a 19. században kultúrtörténeti jelentőségű volt. Az 1910-es évek legjelentősebb kávéházai például a Centrál vagy a New York és ezek közé tartozott az Ostende kávéház, amely 1100 vendéget volt képes befogadni, díszítése pedig szecessziós jegyeket mutatott.

Ostende kávéház
Ostende kávéház

Az 1895-ben eredetileg Elite néven indult, majd 1909-től Ostende elnevezésű kávéház a mai Rákóczi út és a Kazinczy utca sarkán működött, és a korszak egyik legjelentősebb kávéházának számított.

Az Ostende fénykorát az 1920-as évek végétől számíthatjuk. A fényűző berendezésű, „jó cigányzenés” kávéházban különféle stílushoz tartozó zenéket játszottak és országos hírű prímások és énekesek előadásában hangzottak el. Egyik leghíresebb közülük Kalmár Pál volt, aki 1931 és 1938 között a magyar nóták mellett divatos táncdalokat, sanzonokat, operettrészleteket énekelt a kávéházban. Az ő előadásában szólalt meg először a Szomorú vasárnap című dal.

Volt olyan időszak, amikor a Nyugat munkatársai is megfordultak az kávézó falai között, de vendégként üdvözölhették például Spencer Tracyt és Jan Kiepurát is.