Posta a kisasszonynak!: Az evangélikus tanító, mint udvarló

A korabeli képeslapgyűjtés vélhetően fiatal nők szokása volt, ezt bizonyítják azok a barátnőktől kapott képeslapok, melyek szövege a gyűjteményt gazdagító kölcsönösségről árulkodik. A levélírás ugyanakkor komolyabb és tartalmasabb gesztus maradt, a két igény közötti örlődést jól példázza az alábbi, G. Katus által küldött képeslap szövege: "Pálfa 900 II/11-án / Kedves Mariskám! / Bocsáson meg hogy megint / csak képes lapot küldök, / levél helyett, annyi a dolgom hogy / a miat a levél irás mindig csak / elmarad, de rövid idön / levelet is fogok irni, és akor az / ígérteket is küldöm, és mindenről írok / akor sokat, adig is küldjön ám még / Mariskám k. lapot, a Szegszárdi lapokat még nem untam meg / most mán azt hiszem 4 van; nékem 88 drb képes lapom van / mióta itthon vagyok nem szaporodik olyan gyorsan. / Hogy van kedves Mariskám? Mikor jön hozzánk? Ugy szeretném / mán kibeszélgetni magam Mariskával. – sokszor igen igen sokszor / csokolja sz. G. Katus / Kedves Tanító uréknak szives üdvözletünket / küldjük mindanyijan. – pá pá pá"

A Gyenizse Máriának képeslapokon visszafogottan, de módszeresen udvarló evangélikus tanító, bár bízvást örömmel tesz kiválasztottja kedvére, láthatóan idegenkedik az ekkor még új, képközpontú üzenetváltási műfajtól, olyasképpen, ahogy azt ma tenné egy klasszika-filológus, ha Instagramon várná el tőle kedvese a képmegosztást: „De szép volt ez a lap mielőtt én ráfirkáltam” írja összes mondandójaként egy képeslapra Mátis István, de más, férfiként azonosítható feladóktól is olvashatunk a gyűjtőszenvedélyt szarkasztikus megjegyzéssel abszolváló üzenetet: „A képes levelezölap / a legközönségesebb / irodalmi műfaj.” – áll egy rózsaszál mögött, szív formával keretezett hölgyet ábrázoló kép alatt, a vizuális tartalom szigorú kontrasztjaként. A képeslap-műfaj helykeresését és népszerűségük megítélésének ellentmondásait mi sem bizonyítja jobban, hogy olyan (ördögöt ábrázoló) képeslapot is találhatunk, amelyen nyomtatva ez áll: „Az ördög vigye a látképes levelező-lapokat!”

Nem mindenki volt kibékülve a képeslapokkal…

A képeslapok fejlődésében az első korszakot a képközpontúság jelenti: nincs igazán kijelölt hely a kézírásos szöveg számára, a címzés oldalon csak a címzés szerepelhet, így a rövidebb-hosszabb üzeneteket a képes oldalt elfoglaló rajz mellé, vagy rendezetlenül és ötletszerűen magára a rajzra, később fotóra kénytelenek írni a feladók. A berzenkedő megjegyzések vélhetően egybevágtak a képeslapok fejlődését meghatározó általános igényekkel, így a gyűjtemény késői tételei között már megjelennek a kép és szöveg elkülönítését elősegítő nyomdai megoldások (pl. keretként is funkcionáló, a szövegnek helyet kínáló grafikák).

A címoldal megosztását a mai napig használt formában címzésre és szöveg-helyre, az Osztrák-Magyar Monarchia 1905-től vezette be, így már nem jelenik meg Gyenizse Mária gyűjteményében: ekkor már a pálfai tanító felesége, 1903-ban megszületett első fiúk, Lajos, s ha kap is még képeslapokat, az albumba azok már nem kerülnek be, pálfai címzésű, Mátis Istvánnének érkező képeslap csak néhány szerepel benne. A leánykori gyűjtés, a barátnőkkel folytatott képeslap-küldözgetés korszaka lezárult.

Mátis Mária, Mátis Istvánné Gyenizse Mária, Mátis István, Mátis Lajos

Gyenizse Mária képeslapjainak többsége motívumos, rajzos, a fotó-alapú képeslapok között néhány történelmi emlékmű és városkép szerepel. Bár a tételek többsége belföldi feladású, sok képeslap érkezik hozzá a Monarchia távolabbi területeiről is.