A kecskeméti árvaház az ország első árvaházai közé sorolható. Elsősorban a pedagógus szülők félárva és árva gyermekeit fogadták az intézményben, ahol a fiúkat és lányokat külön épületrészekben elhelyezve neveltek 6-tól 18 éves korukig.
Az épületet 1897-ben építették Kecskeméten egy közel 6000 négyszögöl (kb. 21580 négyzetméter) alapterületű telekre. A kor divatja szerint neoreneszánsz stílusban épült a több szárnnyal rendelkező komplexum. A munkálatokhoz a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium az országos tanítói nyugdíjalapból, Kecskemét városa pedig mintegy 100.000 korona értékkel járult hozzá. A nyitó ünnepségre 1899 júniusában került sor. Az épületben több intézmény is helyett kapott az évek alatt. Először Országos Tanítói Árvaház volt a neve. Ekkor Faragó Béla, az árvaház alapító igazgatója, az intézményben vöröskeresztes kórházat is szervezett. 1926 és 1948 között az ő emlékére Faragó Béla Árvaháznak hívták az intézményt, 1949 őszétől pedig Faragó Béla Népi Kollégiumnak. 1951-től az Állami Ságvári Endre Szakérettségis Kollégiumot, majd néhány évre rá a Katona József Gimnáziumot helyezték át ide. 1957-ben az U alakú épület északi szárnyát megkapták a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet tisztek gyermekei, akiknek általános iskolát is kialakítottak. A park feléjük eső részén tangazdaságot is működtettek. A déli oldal újra árvaház lett Országos Nevelőintézet (ONI) néven, ahová a háború után a környékbeliek gyermekei szintén bejárhattak tanulni. 1973 és 1986 között Országos Pedagógus Gyermekotthon, 1986 és 1992 között Gyermek- és Ifjúsági Otthon, majd 1992 és 1997 között Faragó Béla Gyermek- és Ifjúsági Otthon néven működött ismét nevelőotthon.