A képmegosztás hőskora: levelekkel bombázásból – követés...

Hallgatókkal közös, képmegosztás hőskorába tett tanulmányi kirándulásunk tanulságai a közös munka során is formálódtak. A képeslapokon felfejthető társas kapcsolati viszonyok és kommunikációs igények, az üdvözlő gesztusok funkciói jól ismertek a mai fiatalok számára is – hiszen gyakorlatilag egykorúak a két gyűjtemény hajdani tulajdonosaival. 
Mégis, ha a posta végóráira utalva kezdtük gondolatmenetünket, lezárásként kijelenthető, hogy a mai egyetemista korosztállyal végzett munka során is beigazolódott, mennyire távolinak érzik már a hosszú várakozási idővel célba jutó, sokszor csekély információ-értékkel is nagy becsben tartott üzenetek korát. 
Ha összehasonlítjuk a képmegosztás akkori és mai módját, a szerepek radikális változását tapasztalhatjuk.

A századfordulón és a harmincas években figyelmességét, üzeneteit illusztrálta a feladó “képmegosztással”, a címzett pedig értékként gyűjtötte (és viszonozta) a kapott üzeneteket, emlékként, fiatalsága és formálódó identitása részeként rendezgette és őrizte meg a kapott képeket, képeslapokat.

[187]

Az ezredforduló után és a kétezerhúszas években a feladói figyelmesség passzív követéssé vált, nincs illusztrálva. Csak lájkolásként, kommentként üzenünk, nem hozunk létre a másik által külön gyűjthető információkat. A címzett önmagát illusztrálja képmegosztással, lájkolt saját képeit gyűjti identitása részeként, miközben maga is követ, lájkol, kommentel másokat. 

A képmegosztás során tehát ma már saját gyűjteményünket mutogatjuk, s nem gyűjtjük többé mások felénk irányuló figyelmének illusztrált, maradandó nyomait.


Előzmény:

A Kiss és Mátis családok további sorsa 

Feldolgozó: at
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)