Krasznahorka vára (035)

035

Forrás: Wikipédia

Krasznahorka vára Magyarország határához közel fekszik, Felvidéken. Azon kevés várak közé tartozik, ami máig megmaradt szépen és épségben. A várat a Csetneki és a Máriássy család építtette a 13. század második felében. A várat a Máriássy család birtokolta 1290-1352 között, majd a Bebekek szerezték meg ezután, akik kibővítették a várat. 1440-es években Giskra foglalta el, majd Mátyás király visszavette. 1556-ban Ferdinánd király serege sikertelenül ostromolta meg a várat, ezt követően 1566-ban Schwendi Lázár vette be, ezután a vár királyi kézbe került és a vár kapitányává Andrássy Pétert nevezték ki, aki II. Rudolf császár szolgálatában állt. Így került a vár az Andrássy család tulajdonába, ezt követően négy évszázadon át volt a család birtokában. 

Pancsova története (042)

042

Pancsova (szerbül: Панчево (Pančevo)) város, a Dél-bánsági körzet közigazgatási központja Vajdaság Autonóm Tartományban. A Bánság déli részén, a Temes és a Duna partján fekszik. A 2011-es népszámlálási adatok szerint 123414 ember él Pancsova közigazgatási területén, ezzel a Vajdaság negyedik, Szerbia kilencedik legnépesebb városa.

Bodajk (Fehérmegye) látkép (065)

065

Bodajk egy település Fejér megyében. Településszerkezete az adott tájra jellemző, hagyományos struktúrájú. Mára elválik a település régi, illetve újabb építésű része, jól meg lehet különböztetni a kertvárosi területeket is. Bodajk jelenleg városi rangon áll, lélekszáma megközelíti a 4000 főt.

Környéke már a kőkorból származó bizonyítékok alapján is lakott volt, római, bronzkori és avarkori emlékek kerültek elő innen. Első írásos említése 1193-ra tehető. Nevét a „Bodok” (mai Vértes) hegyről kaphatta. A 18-19. században mezővárosként működött a körzet központjaként. Magyarország legrégebbig Mária-kegyhelyeként tartják számon. Első kápolnája I. István király idejében állíttatott, amelynek helyén a mai katolikus templom és rendház áll, amely jelenleg az országos műemlékvédelem alatt áll berendezésével együtt. Mária napon rendszerint búcsút rendeznek, amely nagy tömegeket vonz be. Korabeli írások támasztják alá, hogy Szent István számos alkalommal járt ezen a helyen.

Bodajk híres tavát több karsztforrás táplálja a mélyből, bizonyos írások szerint Szent István fia, Imre herceg is járt a tónál. Vize rendkívül gazdag ásványi anyagokban (főként magnézium, szénsav, sziksó, vas, lúgsó) illetve szappanföld vegyül bele, amely azt eredményezte, hogy a háziasszonyoknak nem kellett külön mosószert vinniük a vízpartra, anélkül is tisztára tudták mosni ruháikat.  1736-ban kálváriát létesítettek, amely a mai napig zarándokhelyül szolgál. 1788-ban megépült a református templom a községben, és 1839-ben a klasszicista stílusú Hochburg-Lamberg kastély is. A településen élt és alkotott Peske Géza és Spányi Béla akik festményeikkel bekerültek országunk örök kincstárába, illetve emlékművet emeltek Dr. Cserháti Károly orvosnak is. A község színvonalát emeli, hogy része az Országos Kéktúra útvonalnak, továbbá közvetlen szomszédságában húzódik a Gaja-szurdokvölgy.

A havannai csata, 1870 (136)

136

1870-től 1871-ig tartott az a porosz-francia háború, amely végül a porosz-német összefogás győzelmével zárult, és amely mindkét fél számára jelentős területi és politikai változásokkal járt.  

A háború kitörésének oka az volt, hogy a francia császár, III. Napóleon, nem nézte jó szemmel a határai mentén alakuló erős államszövetséget a Porosz Királyság és a kisebb német államok között. Az egységes német császárság létrejöttét Otto von Bismarck kancellár irányította.  

A sorozatos német provokációknak köszönhetően, a francia nép nyomására a császár végül kénytelen volt hadat üzenni a porosz szövetségnek, annak ellenére, hogy tisztában volt annak katonai fölényével. Sorozatos veszteségek után, 1870. szeptember 2-án, a sedani ütközetet követően III. Napóleonnak nem volt más választása, mint a fegyverletétel.  

Franciaországban a császárság megbukott, szeptember 4-én kikiáltották a harmadik köztársaságot. Majd 1871. január 18-án Versailles-ban a német fejedelmek jelenlétében bejelentették a Német Birodalom megszületését és I. Vilmost császárrá koronázták.  

Ennek a háborúnak az egyik viszonylag jelentéktelen csatája volt a havannai csata, Kuba partjainál, amelyre 1870. november 9-én került sor, vagyis jóval a fegyverletétel után. Ez volt a háború egyetlen tengeri ütközete. Érdekessége, hogy csupán két hajó, a francia Bouvet és a német Meteor csapott össze.

Gödöllő, parkrészlet az üvegházzal (274)

 274

Pest megyében, Budapesttől körülbelül 25 km-re, Gödöllőn található Magyarország egyik legnagyobb barokk kastélya, a 18. században épült Gödöllői Királyi Kastély, vagy ismertebb nevén Grassalkovich Kastély.  

Grassalkovich I. Antal, Mária Terézia bizalmasának megbízásából, Mayerhoffer András tervei alapján 1735-ben kezdődött az építkezés. A század folyamán több szakaszban bővítette az épületegyüttest, majd fia és unokája is folytatta a fejlesztéseket. Az itt alkalmazott építészeti megoldások példaként szolgáltak az országban épülő kastélyok számára. 

John Knox háza Edinburgh-ban (091)

091

John Knox

kép forrása: Britannica.com

John Knox (1514-1572) a skót reformáció egyik vezető alakja volt. Nevéhez köthető a puritanizmus megalapítása. Korai éveiről, neveltetéséről nagyon keveset tudunk, papságot tanult ám az egyetemet nem végezte el. Szolgált az egyház berkein belül, majd nevelőként tevékenykedett. Protestáns vallása miatt aztán rejtőznie, menekülnie, rabszolgaságra kényszerült, börtönbe zárták több alkalommal is Európa országaiban. VI. Eduárd uralkodásának ideje alatt tekintélyes mivoltának köszönhetően több jelentős reformációval kapcsolatos kérdésben döntő volt véleménye. Ezután I. Mária ideje alatt ismét el kényszerűt hagynia az országot a protestáns üldözés miatt ami által Kálvin János tanítványa lett. Ezalatt megnősült és két fia született Genfben. Itt írt egy igen negatív hangvételű művet a női uralkodókról (First Blast of the Trumpet against the Monstrous Regiment of Women, Genf, 1555). I. Erzsébet hatalomra kerülését követően visszatért Skóciába ahol kálvinista stílusú egyházat alapított. Több jelentős művet alkotott élete során, mint például  A Faythfull admonition, Zürich, 1554 vagy a The History of the Reformation in Scotland, Edinburgh – London, 1564. 

Győr, Révfalusi új híd (276)

276

Győrből a Szigetköz felé indulva az első település a ma közigazgatásilag a megyeszékhelyhez tartozó Révfalu. A név is őrzi, hogy itt ősi átkelő van a Mosoni-Dunán; erről az első ismert adat - egy 1296-ban kiadott kiváltságlevél, amikor a győri püspök kiváltságot kap, vámmentességet Győrrel való közlekedésre, sőt megengedte saját gyalogrév használatát, a révfalui átkelőhelyre. 

Kiskunhalas, nagytó (098)

098

Kiskunhalas város Bács-Kiskun megyében, a Kiskunságban, a Kiskunhalasi járásban  

Kiskunhalas a Duna-Tisza közén, Budapesttől délre 140 km-re, a Homokhátság legmagasabb részén fekszik.  

Kiskunhalas területe valószínűsíthetően már az őskorban is lakott volt. Az Árpád-korban
a terület Bodrog vármegye északi peremvidékéhez tartozott, az ebben a korban itt álló
településekről írásos források nincsenek.
A helyenként nyílt víztükrű tavakkal váltakozó, mocsaras, nádas területekkel övezett
szárazulaton alakult ki a középkori Halas. A Halas-tótól keletre fekvő településből két híd
(Felső-híd és Alsó-híd) vezetett át a mocsáron a szőlőkhöz. A leírások szerint a környéken
fának „híre-hamva sincs”, a terület nagy részét futóhomok által felpúpozott dombok fedik
(Szakály F. 2002).
A tóban több sziget volt, pl.: Alsó-sziget (később Natkai-sziget), Felső-sziget, Körtefás-
sziget. A tó nedves időszakokban „halban bővelkedett”, a nádasokat pedig a házak tetejének
fedésére használták. A Halast három oldalról övező mocsarak egykor jelentős védelmi
funkciót tölthettek be, a városmag tulajdonképpen egy félszigeten feküdt. A félsziget kijáratát
északon a Kis-tó, délen az ún. Bárányfok betüremkedő öble szűkítette le (Szalai S. 2005).

A zimonyi Hunyadi-torony (067)

067

Az egykor önálló településként létező Zimony ma Belgrád városrésze, és a trianoni békeszerződésig Szerém vármegyéhez tartozott. Zimony a 12. században a magyar-bizánci határ legfontosabb városa volt, majd a török terjeszkedés során ismét megnőtt a jelentősége. Az itt álló várnak már csak romjai maradtak, egykor azonban a Hunyadiak birtokában volt, és itt hunyt el Hunyadi János 1456-ban, a nándorfehévári diadal után. A Hunyadi-torony 1896-ban, a milleniumi ünnepségek keretében épült a lerombolt vár udvara mellett, és a nándorfehérvári csata mellett Hunyadinak is egyfajta emléket állít. 

A Székes Fővárosi vigadó (ma Pesti Vigadó) (263)

263

A Pesti Vigadó vagy röviden csak Vigadó Budapest belvárosában a Duna-parton található műemlék, turisztikai látványosság és összművészeti rendezvényközpont. Az 1849-es budai várostromig az osztrákok által a várból rommá ágyúzott klasszicista Redoute állt (a vigadó elődje, 1833-ban épült, Pollack Mihály tervei nyomán, hasonló közkedvelt társasági és kulturális helyszíni funkciókkal).

Nyíregyháza, Bessenyei tér (272)

272

Nyíregyháza:

Nyíregyháza Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében fekszik az észak-alföldi régióban, valamint Debrecen mellett az Észak-Alföld legjelentősebb városa. A 4-es, 41-es, 36-os és 38-as főutak kereszteződésénél, a Nyírség központjában fekszik, mint mezőváros.

Története:

Már a honfoglalás idejében lakott terület volt. A települést 1209-ben Nyír néven emlegették, majd 1236-ban lett temploma, innen kapta a második nevét.

A 15.század közepén a várost körülbelül 400-an lakták, török időkben viszont sokan elhagyták. A várost elhagyó lakosok helyére hajdúkat telepítettek be, így a város megszerezte a hajdúvárosi rangot. A várost Bocskai István 1605-ben foglalta el, majd halála után 1620-ig Erdélyhez csatolták. 

Nyíregyháza lakosainak száma 1750 táján 500 fő volt.

A Budavári Palota (268)

268

A Budavári Palota - régebbi nevén Királyi Palota - a városkép egyik legszebb, legimpozánsabb építészeti remekműve, kedvelt turisztikai látványossága és a magyar királyok történeti központja Budapesten. A Budai Várnegyed részeként 1987 óta része a főváros világörökségi helyszíneinek. A Királyi Palota története állandó építkezések és bontások végtelen sorából állt. Ennek rövid történeti összefoglalója fog következni.

A ceglédi Gubody-kert (285)

285

Cegléd városának egyik kiemelkedő látványossága a Gubody-kert. Nevét Gubody Ferencről kapta, aki Cegléd polgármestere volt, és összesen 23 évig irányította, 1884-től egészen haláláig. Nagyon sokat tett a városért, vezetése alatt rengeteget fejlődött, korszerűvé és rendezetté tette. Polgármestersége idején rendezték a ceglédi utcákat és köztereket, megépítették az új városházát, felavatták a Kossuth-szobrot, megalapították a gimnáziumot és először létesítettek artézi kutakat. Ezek a létesítmények nagyban meghatározták és mai napig meghatározzák a város életét. Nagy tisztelet övezi emlékét, mert rengeteget köszönhet neki a ceglédi közösség. Mellszobra Horvay János szobrászművész alkotása, ami a Gubody-kertben megtalálható a következő felirattal: Gubody Ferencz, Czegléd polgármesterjelölt, 1884-1907. Nemcsak kertet, hanem ezenkívül szakképző iskolát, utcát, díjat is neveztek el róla.

Kecskeméti Református Kollégium (254)

254

Kecskeméten két egykori református kollégiumi épület is található. Az Ókollégium, mely 1830-ban épült a legelső kecskeméti iskolaépület helyén, valamint az Újkollégium, mely 1910 és 1912 között épült. Az Ókollégium ma a Károli Gáspár Református Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem közös jogi karát, illetve a Ráday Múzeumot foglalja magába. Az Újkollégiumban pedig jelenleg a Református Gimnázium és Általános iskola működik.

A kecskeméti Református Internátust sokkal később, 1993-ban emelték, az épület jelenleg a Református Internátus Diákotthonának ad otthont.

Tahitótfalu története (303)

303

Alakulása

A  Duna által elválasztott két település, Tahi és Tótfalu egyesítésével jött létre. "Tahi" valószínűleg szláv eredetű személynév, a "tót" pedig a magukat szlávoknak tartó szlovén népcsoportra utal. A települések első említése („Tah” ) 1237-ből és 1447-ből („Thotfalw” ) származik.
Jelenleg Pest megye Szentendre járásában található, lakossága egy 2018-as adat szerint kb. 5700 fő.

Monor (349)

Monor és környéke az utolsó eljegesedeést követően népesült be. Monor elnevezésének eredete még ma sem tisztázott, de a település neve a ma leginkább elfogadott elmélet szerint a török eredetű "köd" jelentésű személynévből származik. Monor (Monar) nevének első hiteles írásbeli említésével egy 1398. március 25-én kelt oklevélben találkozunk.

[349]

Az őcsényi református templom (357)

356-357

Őcsény egy tolna megyei község a megyeszékhely (Szekszárd) közelében. Vallási tekintetben Őcsény hagyományosan református többségű, de a 19. és a 20. században jelentős fordulat állt be (főként a térségben jellemző egykézés gyakorlata okán) és ma a település legnagyobb vallási felekezete a római katolikus.

Nagyenyed (060)

060

Nagyenyed neve ismerősen csenghet Jókai Mór A nagyenyedi két fűzfa című elbeszélését ismerőknek. Viszont nem csak erről híres ez a város; az 1853-ban megírt elbeszélés egy 1704-ben történt eseményt dolgozza fel, amely során harminc diák esett el a város védelmében. Ez csak egy a várost ért sorozatos szörnyűségek közül, amelyet csak néhol szakítanak meg a békés évek.

A keszthelyi gróf Festetics-kastély és -park (336)

336

A 18. század elején Keszthely több földesúr tulajdonában volt. A legnagyobb birtokostól, Pethő Jánostól vásárolta meg az ő részeit Festetics Kristóf 1739-ben. A barokk stílusú kastély építése a 18. század közepén kezdődött és még e század folyamán többször átalakították. 1883–87 között neobarokk toronnyal és újabb épületrészekkel bővítették.

Derventa városa (093)

093

Derventa a bosnyák-horvát határ közelében, a Boszniai Szerb Köztársaság területén, Posavina régióban található kisváros, lakossága a kb. 12.000 fő, a közigazgatási egység többi településével együtt 27.000 fő. A város az a száva folyó jobb oldali mellékágának, az Ukrina folyónak völgyében, a folyó mentén található, a közigazgatási egységben 57 falu és kistelepülés mellett a Dervent a legnagyobb város. Derventa régi múltra tekint vissza, hiszen már az ötödik század óta lakott település. A város múltja a balkáni sors lenyomatát viseli, hiszen 12. századtól oszmán birodalom, majd a 1878 után az osztrák-magyar monarchia, 1918 után pedig a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, a későbbi Jugoszlávia alá tartozott. Hosszú múltja ellenére a városon mégis közelmúlt hagyta a legnagyobb nyomot: Dervent a boszniai háború előtt egy szocialista iparváros volt, de 1992-ben a város harcokat is megtapasztalt, az infrastruktúrája megsérült, a gyárak tönkrementek és elpusztult a város régi ferences kolostora is. A bosnyák háborúban erőszakos lakosságcsere zajlott le, a horvát és bosnyák lakosokat a háború alatt elűzték, helyükbe később szerb háborús menekültek települtek. Az 1995-ös daytoni megállapodás és békekötés után a horvát és bosnyák lakosság nagyobb része nem tért vissza, jelenleg a város szerb többségű.