Rozsnyói dóm




Rozsnyó egy szlovák kisváros, amely jelenleg a Kassai kerület Rozsnyói járásának a székhelye, illetve római katolikus püspöki székhely is. A Sajó partján fekszik, 55 km-re Kassától, a Rozsnyói-medencében. Neve a német „Rosenau” szóból származik és rózsalugast jelent.

A történelem során többször is találkozhatunk a város nevével, hiszen nemcsak a törökök haragját kellett elszenvedniük, de II. Rákóczi Ferenc is sokat tartózkodott itt, a Rákóczi- szabadságharc alatt innen kormányozta a fennhatósága alá tartozó országrészeket.

Még II. János Pál pápa is itt tartott szentmisét 2003-as szlovákiai útja során. A városka tehát valássi szempontból is jelentős mind a mai napig, a közelben található például a Magdolna-forrás, amely búcsújáróhely, illetve számos temploma és kolostora is van.

Az egyik legszebb és leghíresebb talán a korábban Rozsnyói dómként is emlegetett a Szűz Mária mennybevétele tiszteletére szentelt székesegyház, mely a 14. század elején épült gótikus stílusban.

Az épületet egész pontosan 1403-ban fejezték be, a 15. és 16. század fordulóján építették át, illetve ezen átépítés során húzták fel mellé a Bakócz kápolnát is.

A templomot eredetileg plébániatemplomként használták, csak a püspökség megalakulásakor, 1776-tól lett püspöki katedrális. A legtöbb változás ekkor történt az épülettel, többek között a híres helyi építész J. Mayer önálló haranglábat is készített hozzá.

A székesegyház sekrestyéje alatti sírboltba a helyi püspököket helyezték örök nyugalomra. Az egyik mellékkápolnában vannak elhelyezve szent Netus tetemei, melyeket a püspökség még évszázadokkal korábban kapott ajándékba a római pápától.

A templomban egy értékes falfestmény is fennmaradt 1513-ból, melynek címe Szent Anna Harmadmagával (A Rozsnyói Metercia). A kép hátterében bányászok láthatók különböző munkafolyamatok közben, a bányakiméréstől egészen az érc elszállításáig. Kutatók feltételezik, hogy a kép készítője a lőcsei Pál mester köréből származott. A kép a középeurópai korabeli bányászat legrégibb eddig ismert grafikus ábrázolása.

Új oltár ezek után csak 1937-ben épült. További érdekesség, hogy a Jézus Szíve oltáron a karrarai márványszobor a Pozsonyban lerombolt Mária Terézia emlékmű egyik töredékéből készült.

A székesegyház a mai napig látogatható és fontos célpont a búcsújárók körében.

Források:

Szegedi Utász-laktanya - Mit jelent az Utász?


[027]

A szegedi Utász laktanyában elsősorban az utász hadtestet (műszaki alakulatot) elszállásolására/ kiképzésére hozta létre a Honvédség 1920-ban. Párhuzamosan Budapesten is megalapították az első műszaki egységet. 

Az utász szó eredte: útépítő - hadász . Az utászegység egyik feladata az előrenyomukó vagy a visszavonuló egységeknek biztosítani az egyenletes utakat, illetve hidakat építettek a könnyebb közlekedés értelmében. Részt vettek minden más fajta műszaki tevékenységben is, amikor ezt a parancsot kapták. Speciális feladatuk közé tartozott a taktikai robbantás, aknatelepítés, bontás stb. 

A nyolvvanas években a szegedi utász illetve műszaki hadtest volt a legkomolyabb műszaki erő a honvédség berkein belül. A műszaki egységek máig szerves részét képezik a Honvédségben, de a Szegedi laktanya 1997-ben zárta be a kapuit egy százéves (1897) fennállás után. Ám máig hasznosítják a területet. Kollégium és sportpálya épült a helyére a Szegedi Tudományegyetem égisze alatt. 

A laktanya ma

Források:

www.delmagyar.hu

www.delmagyar.hu/2

www.arcanum.com

Mkk

www.muemlekek.hu

Sárospataki Magyar királyi állami tanítóképezde (270)

Sárospatakon először 1857-ben indult meg a tanítóképzés, a Református Főiskola keretén belül, önálló ágazatként, az akadémia és a gimnázium mellett. Azonban a református egyház nem tudta vállalni az 1868-as Eötvös-féle népiskolai törvényből fakadó pénzügyi kötelezettségeket, így a tanítóképző a következő évben az államhoz került. Így a kormányzat mentesült az új intézmény létrehozásával járó terhek alól, egyszerűen átvette az korábban kaszárnyának épült, kihasználatlan épületet, amelyet a Református Főiskola már felújított a képző számára. Az épület hamar szűknek bizonyult, és a minisztérium először a milleniumi évfordulóra, 1896-ra ígérte az építkezést, ám erre nem került sor. Az építkezésről szóló pályázatot jóval később, 1909-ben írták ki, a tanári kar többszöri kérésére. 

A pápai Esterházy-kastély története

 


A pápai Esterházy-kastély előzménye a nagy hatalmú Garai, főúri család által a 15. század elején épült vár. A várat a török részéről több támadás is érte, majd a hódoltság korában bizonyos fejlesztéseket is végeztek rajta. A birtok 1626-ban lett az Esterházy főúri családé. A várost nem sokkal később súlyos tűzvész pusztította, amelyben a várkastély és a templom is megsérült. A Rákóczi-szabadságharc idején, pedig először kuruc, később labanc helyőrség szállta meg, amihez társult a vár elhanyagolása is.

A szabadságharc leverése után, több mint harminc évvel, 1743-ban Esterházy Ferenc, barokk főúri rezidenciát terveztetett a neves építész Franz Anton Pilgrammal, miután a vár elveszítette korábbi védelmi funkcióját. A kastély építése azonban elhúzódott, ugyanis a pápai birtokot megöröklő Esterházy Károly figyelmét inkább az egyházi építkezések töltötték ki. A barokk kastélyt végül 1784-ben fejezték be, amelynek kivitelezési folyamatait Grossmann József és Fellner Jakab, neves építészek végezték el.

Az egyemeletes, U alakú két szárnyának végeit toronyszerűen kialakított sarokrizalitok zárják. Az épület együttes középső szárnyában lettek kialakítva a reprezentációs helyiségek, míg az oldalszárnyakban lévő vendég lakosztályok mellett, a nyugati szárnyban volt a tulajdonos magánlakosztálya. A keleti szárnyban kapott helyett a kastélykápolna, melynek falait Joseph Ignaz  Mildorfer freskói díszítik. Az épület egyik fő jellegzetessége a sávos vakolattal díszített homlokzat. A belső tereket később az 1860-as években Esterházy Pál újíttatta fel, ekkor alakult meg a Nádor-terem és az Ősök csarnoka. Ekkoriban állították fel a Párizsból hozott kastélykaput is. A két kapuoroszlán, korábban az 1790-es években készült.

A II. világháború után, 1945-től 1959-ig a szovjet hadsereg használta a kastélyt. Ebben az időben nemcsak az épületben keletkeztek jelentős károk, de megsemmisült, illetve eltűnt, szinte a teljes belső berendezés is. A katonai elszállásolás után, városi könyvtár, zeneiskola, művelődési ház és helytörténeti múzeum alakult a kastély épületében. Az 1960-as évek közepén kerítettek sort a külső homlokzat renoválására, ezt követte az 1990-es évek elején a kastélykápolna helyreállítása, mely megkapta az igényes Europa Nostra-díjat is. A kastély belső tereit több lépcsőben állították helyre, amely végleges formáját a 2010-es évek közepére nyerte el. A megújított kovácsoltvas díszkaput 2019-ben adták át.

A jövőbeni helyreállítási célok között van, a kastély melléképületének a váristállónak a megújítása. Hátravan még a kastély kerítésének felújítása, a kastélypark rendezése, az őrházak felújítása, újraépítése, a Tapolca medrének újraélesztése és a külső és belső Várkert felújítása.

Pápa uradalma a Garaiak korában

Pápa uradalma az Esterházyak korában a 17.-18. században

Franz Anton Pilgram

Grossmann József

Fellner Jakab

Joseph Ignaz Mildorfer

Europa Nostra-díj

Siófoki üdülők (082)




082 

Siófok egy kikötő- és üdülőváros Somogy megye északkeleti részén. A település nevezetes, az emblematikus épületeiről, remek strandjairól és az éjszakai életéről.

Partja 17 kilométer hosszú és több száz szálloda, valamint számos bár, étterem és éjszakai klub található itt. Ennek köszönhetően, belső úticélok szempontjából a magyarok számára, a város a második legnépszerűbb úticél Magyarországon. Siófokot gyakran nevezik "a Balaton fővárosának", mivel a tó partjának legnagyobb város, illetve itt található a siófoki Nagystrand a Balaton egyik legnagyobb és leglátogatottabb strandja.

Kalocsai Szent Kereszt Kórház (283)

 283


A Kalocsai Szent Kereszt kórház majd 200 éves múltra tekint vissza. Az érsekség már a XVI. században is fenttartott a területén egy kórodát. A kórház felállítására létrehozott alapítványt azonban csak 1804-ben hozta létre Kollonich László érsek. Az akkor még Ápoldának és Aggok házának nevezett épületet 1826-ban építette fel Klobusiczky Péter érsek, az addig összegyűlt alapítványi pénzből. 1868-ban Haynald Lajos bíboros az épületet a kor igényei szerint átalakította és a Szatmári irgalmas nővérekre bízta rá. 1873-tól 1814-ig dr Hümpfner József vezette a kórházat, aki elkezdte a Koch féle TBC elleni gyógykezelést is. 

Az alkalmazott grafika virágkora

 Az alkalmazott grafika gyűjtőnév alatt azon alkotásokat értjük, amelyek a művészi igények kielégítésén túl konkrét és behatárolt gyakorlati funkcióval is rendelkeznek. A képeslapok mellett többek között ide tartoznak a plakátok, a meghívók, az oklevelek, a névjegyek, a könyvillusztrációk és a könyvborítók is.

Az alkalmazott grafika új műfaja a kereskedelmi grafika a 19. század derekán jelent meg Magyarországon. A kereskedelmi grafika fejlődése szorosan össze kapcsolódott a kereskedelem kiépülésével, így a századvégen gyorsult fel és vált a reklámgrafika a magyar művészet egyik legdinamikusabban fejlődő ágává. A műfaj elterjedésére nemcsak a kereskedelem kiépülése, de a különféle nyomdai eljárások elterjedése (rézkarc, többszínű kőnyomat készítése, offset eljárás fejlődése, a többszínnyomás tökéletesedése) is pozitívan hatott.

A műfaj első darabjai a számolócédulák, a díszes kávéházi árlapok és a nyomtatott hirdetmények voltak. A kereskedelmi grafika története Benczúr Gyulának az 1885-ös Országos Kiállításra készített falragaszával kezdődött, amely elsősorban nem figyelemfelkeltő reklám, hanem még képzőművészeti keretbe foglalt nyomtatott hirdetmény volt.

Királyi József Műegyetem (205)



"A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem története több századra nyúlik vissza, mivel az egyik jogelődjét, a Institutum Geometricumot 1782-ben, míg a másikat, a József Ipartanodát 1844-ben alapították."

Műcsarnok - Budapest Kunsthalle (194)

[194]

Az épületre az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat vetette fel egy kiállításokra alkalmas képzőművészeti galéria szükségességét, egyszerűbb volt, mint a korábbi Rajztanoda bővítése. Volt már egy korábbi kísérlet erre, a mai Millennium Házának formájában. A Műcsarnok Schickendanz Albert építész műve, a megbízást Herzog Fülöp Ferenc bécsi építésszel együtt vállalta a Millenniumi Országos Kiállításra. Az épület 1896. május 4-én nyílt meg az ünnepségsorozat keretében Ferenc József jelenlétében, egy a kor művészeinek, köztük Schickendanznak műveit is bemutató kiállítással. Ezek az alkotások leginkább a saját korábbi tervei és vázlatai voltak, és a millenniumra épült Történelmi Főcsoport épületeit ábrázolták. Érdemes megemlíteni, hogy a Hősök terén álló Szépművészeti Múzeum és Millenniumi Emlékmű is ugyanazon építész tervei alapján készültek el. Az intézmény ma is a jelenkor itthoni- és külföldi művészeti törekvéseinek reprezentatív példáinak nyílt szellemű és sokszínű bemutatóhelyeként szolgál. 

Budapesti Igazságügyi Palota (045)

045



Története

A régi Igazságügyi Palotát (mai Néprajzi Múzeum), ami az egykori Magyar Királyi Kúria számára készült, Hauszmann Alajos tervei szerint építették 1893-1896 között.
Az építkezési engedélyt 1893. június 15-en kapták meg Pest Város Tanácsától. A tényleges munkálatok ugyanezen év augusztusában kezdődtek el. Az épület, a szerződésben foglaltak szerint, 1896. május 1-én átadásra került. A palota teljes építési költsége megközelítőleg 2,5 milliárd forintba került.
A telken, amelyre az Igazságügyi Palota épült, régebben a Geitner és Rausch Vasgyár és egy társzekerek őrzésére alkalmas katonai raktár működött.
Az épület egy igazi remekmű, Hauszmann Alajos egyik legnagyszerűbb alkotása. A monumentális épületnek négy homlokzata van: a főhomlokzat a Kossuth térről csodálható meg, a két oldalhomlokzat a Szalay és az Alkotmány utcából látható, míg a hátsó homlokzat a Vajkay utcára néz.
A stílusa neoreneszánsz, de megfigyelhető rajta néhány barokkos részlet is.
Az épület részletesebb leírását az alábbi oldalon olvashatja.

Mária-Gyüdi templom (041)



A Villányi hegység déli oldalán, az Esztergomból induló Magyar Zarándokút végállomásánál található Máriagyűdi Kegyhely már több évszázada népszerű helye a zarándokok körében, akik testi-lelki gyógyulás céljából látogatnak el a Szűzanyához.

Kálvin-tér (209)

209



A mai Kálvin-tér hosszú történelmi múlttal és sok különböző névvel rendelkezett mielőtt elért volna a mostani megnevezéséig. “A 18. századtól Ketschkemeterplatz (Kecskeméti tér), illetve Heu- und Borstenviehhändler Platz (Széna- és sertéskereskedők tere), a 19. századtól Heumarkt (Széna piac), 1866-tól Heuplatz (Széna tér), 1874-től Calvin tér, 1953-tól újabb írásmóddal Kálvin tér.” Nevét végül Kálvin János francia származású svájci reformátorról kapta.

Folyamatos fejlődése és változása elkerülhetetlen volt annak köszönhetően, hogy a belváros egyik legforgalmasabb csomópontja és három kerület metszetében helyezkedik el. A 18. Század folyamán az akkor még két különböző város Buda és Pest népessége kimagaslóan elkezdett megnövekedni bevándorlók által és ennek köszönhetően új házakat építettek majd a század végére a korábbi falak lebontásával tervezés nélkül alakultak ki az akkori utcák.

Aradi emlékmű a kivégeztetések idején (021)


Az emlékművet Aradon állították fel 1881. október 6-án. Az emlékmű egy mesterséges domb tetején álló obeliszk, amelynek egyik oldalán az 1849.október 6. dátum szerepel, a többi oldalon pedig a 13 aradi vértanú neve kivégzésük sorrendjében. 

A Gresham-palota (195)


A Gresham-palota Budapest egyik építészeti látványossága a sok közül. Az évtizedek alatt többször változásokon ment keresztül, de szerencsére máig gyönyörködhetünk pompájában.

Építése

A 19. század elején Deron Antal nagykereskedő számára épült a klasszicista palota, amit aztán eladott gróf Nákó Jánosnak, aki görög származású üzletember volt. Innen lett ismert "Nákó-ház" néven az épület. De nem csak ők használtak, ugyanis a Magyar Tudományos Akadémia is ülésezett ott, amíg saját épületük el nem készült, valamint a Lánchíd angol építőit is elszállásolták a 162 szobában. Végül ennek helyén (Roosevelt tér 4-6) épült a Gresham-palota Quitter Zsigmond tervei alapján 1904-1906-ig.

Ostende kávéház Budapesten (264)


Kosztolányi Dezső száz évvel ezelőtt egyszerűen csak kávévárosként emlegette Budapestet. Nem csoda, hiszen alig tehettünk volna meg néhány lépést, hogy ne ütközzünk egy kávéházba.

A Centrál (Károlyi utca 9.) az 1910-es évek elején
A Centrál (Károlyi utca 9.) az 1910-es évek elején

Az eleinte fekete levesként is emlegetett kávét a törökök hozták Magyarországra, de azt borivó nemzet lévén nem kedveltük meg az italt. Az első pesti kávéfőzők a tizennyolcadik század első éveiben jelentek meg, virágzásuk pedig egészen a második világháború utánig tartott. A 20. század elején már csaknem 500 kávéház működött a Budapesten, ami alkalmat adott a legkülönbözőbb embereknek beszélgetésre és politizálásra. Az asztaltársaságok közül néhány már a 19. században kultúrtörténeti jelentőségű volt. Az 1910-es évek legjelentősebb kávéházai például a Centrál vagy a New York és ezek közé tartozott az Ostende kávéház, amely 1100 vendéget volt képes befogadni, díszítése pedig szecessziós jegyeket mutatott.

History of PostCards in India and Worldwide

The early mass-printed postcards had no photos on them. They were intended to convey a stamp and the "mail to" address on one side. The opposite side was utilized for the sender's message. In 1861 (in Philadelphia, U.S.), John P. Charlton got a copyright on a private postal card in 1861. Be that as it may, his patent application was declined. Charlton offered his copyright to H. L. Lipman, who delivered and sold the Lipman's Postal Card. It was a non-pictorial message card with a stamp box and address line on one side and a clear message space on the other. Publicists utilized Lipman cards to print messages and outlines. He is viewed as the dad of the advanced postcard. These cards were utilized until 1873 when the United States gave the public authority postal card.


A comparative card was utilized in Belgium in 1864. In 1865, Dr. Heinrich von Stephan, from Germany, proposed the postal card while going to the Austro-German Postal Conference. His thought was dismissed. A couple of years after the fact, Dr. Emanuel Hermann of Vienna (a financial matters educator), proposed the postcard once more, this time incredibly dazzling the Austrian Post Office. On October 1, 1869, the world's first government postal card was conceived. Austria sold these postal cards, with engraved stamp, that were called Correspondenz Karte. During the initial three months in the wake of being given, almost 3 million cards were sold. 

History of Postcards Worldwide

The production of postcards was introduced in the late 19th and early 20th centuries as an easy and quick way for people to convey messages, they became extremely popular.

In 1865, an "Open post-sheet" made of stiff paper was first proposed by Prussian postal official, Dr. Heinrich von Stephan. He suggested that one side would be saved for a recipient location, and the other for a concise message. His proposition was denied of being excessively extremist and authorities didn't completely accept that anybody would enthusiastically surrender their privacy. 

In October 1869, the post office station of Austria-Hungary acknowledged a similar proposition without pictures, and 3 million cards were sent inside the initial 3 months. With the flare-up of the Franco-Prussian War in July 1870, the public authority of the North German Confederation chose to accept the exhortation of Austrian Dr. Emanuel Herrmann and gave postal for warriors to reasonably send home from the war ground.

Golden Period for Postcards

The time of 1900 to 1915 is supposed to be the brilliant period of postcards ever. Up to 12 times each day in enormous urban communities postcards were proficiently and successfully the instant message of their time were conveyed and gotten. It was considered modest and more helpful to send postcards.

The earliest known printed picture postcard was made in France in 1870 with a picture on one side. The cards had a lithographed design imprinted on them containing meaningful pictures of heaps of combat hardware on one or the other side with the engraving "Battle of 1870".

Szarvaskői várrom (320)

320

A szarvaskői vár egy mára már elpusztult vár, melynek romjai a Bükk-vidék csúcsrégiójának nyugati peremén, a Keselyű-hegy északkeleti nyúlványán található egy meredek sziklás hegy tetején. Egykor Cserépvárral és a Dédesi várral együtt Eger elővára volt.[3] Keletkezésének pontos idejét nem ismerjük, de az iratok alapján jól be lehet határolni, hogy 1261-1295 között építtették az egri püspökök. A Rákóczi-szabadságharc után is püspöki birtok maradt, de hadi szerepe megszűnt, így az elhagyatott vár a 18. század második felében teljesen elpusztult.[4] A várrom ma Szarvaskő kiemelkedő turisztikai látványossága, amely jelenleg kilátóként működik. A különleges és ritka növényfajok miatt a Várhegy a Bükki Nemzeti Park része.

Egri vár (284)

284

A vár története
Eger történelmi múltú városát a hasonló nevű patak két oldalán találhatjuk a Bükk-vidék központi részének déli lábainál. Szent István király itt alapította meg az első püspökségek egyikét, az Egri egyházmegyét, melynek területe egészen a Kárpátok gerincéig húzódott. Az 1970-es, majd az 1990-es évek ásatásai tárták fel a 11. századi, román stílusú rotunda maradványait (makettje a vártörténeti kiállításon látható). Falait sárba rakott kőből építették. A templom keleti végét kis, patkó alakú szentély zárta le. A csaknem pontosan a körépítmény közepén talált, kőből épített, kőfejtámaszos sírhelyen feltehetően az első püspökök egyikét temették el. A körtemplom melletti temető sírjaiból előkerült gazdag leletanyagból (zománcberakásos függők stb.) nyugati hittérítők letelepedésére következtetnek. A rotundához nyugat felől egy hosszú építmény csatlakozott: vélhetőleg ez volt az első püspöki palota.
Az Árpád-kor elején az egri püspök menedékvára a felsőtárkányi Várhegy hatalmas erődítménye volt, de ezt a tatárok lerombolták. Az egri Várhegyen a 13. században csak kisebb erősség volt, a magas kőfalakat az országos újjáépítés részeként, az egri püspök parancsára emelték. A Szent János evangélista tiszteletére szentelt, háromhajós, román stílusú székesegyházat föltehetően Szent László király idején, a 11. század végén emelték. A székesegyházról a 14. századi krónikákban a várat is Szent János evangélista várának nevezték.

Marosszentkirály [Enyedszentkirály], Bánffy-kastély (023)


Marosszentkirály (Sâncraiu de Mures) Marosvásárhelytől körülbelül 4 kilométerre, az Erdélyi-medence közepén található. A település története az Árpád-korba nyúlik vissza. Első említése 1256-ból való, amikor a Zenhkyral név egy oklevélben tűnik fel, mint Nagy Fülöp birtoka. 1291-től a Csanád nemzetség tagjai nemesek voltak. A település neve folyamatosan változott: Zenthkyral (1430), Zenthkyraly (1576), Szent-Király (1750), Maros Szent Király (1760-1762), Enyedszentkirály (1913).