Képeslapok. Egyre kevesebben és egyre ritkábban használják a kommunikációnak ezt a – korábban igencsak közkedvelt – formáját, mégis ismerjük. A képeslapok számtalan dolgot megjeleníthetnek, szólhatnak a legkülönfélébb alkalmakra, lehetnek vidámak vagy komolyak, készülhetnek különböző technikával. De egy közös bennük: részeivé váltak történelmünknek és kultúránknak. E rövid írásban a teljesség igénye nélkül mutatunk be pár példát hazánkban működő képeslap-gyűjteményekre.
Érdemes betérnie a képeslapok kedvelőjének a
Zempléni Múzeumba, ha épp
Szerencs község közelében jár. A
múzeum képeslap-gyűjteménye dr. Petrikovits László orvos-fogorvos adományozása által jött létre. A felajánlás idején a gyűjtemény nagysága négyszázezer darabra volt tehető, ami az azóta eltelt évek alatt jelentősen nőtt, jelenleg közel egymillió darabot számlál. Petrikovits doktor úr 1967-ben a képeslapgyűjtők Szerencsen megrendezett második országos ankétján ajánlotta fel híres gyűjteményét a település számára azzal a kikötéssel, hogy abból múzeumot hozzanak létre, és azt a községből a későbbiekben sem vihetik el. “Amit fáradozással, verejtékkel összegyűjtöttem, ne szóródjék szét – ami a legtöbb magángyűjtemény sorsa – hanem közkinccsé váljék” – mondta ezt “mindenki Laci bácsija” 1967 nyarán.
A gyűjtemény manapság tudományos és tanulmányi célokat is szolgál. Közkedvelt a történészek körében, akik például eltűnt épületekre bukkanhatnak a képeslapok vizsgálata során, de használják a lapokat kertépítészek, építészek, biológusok és ornitológusok is a kutatásaikhoz.
A gyűjtemény legértékesebb, és a kutatók által is leginkább érdeklődésre számot tartó része a földrajzi lapok egysége. Itt találhatóak meg a tájképi és városképi lapok, valamint különböző települések nevezetes épületeit ábrázoló képeslapok is.
