Az alkalmazott grafika gyűjtőnév alatt azon alkotásokat értjük, amelyek a művészi igények kielégítésén túl konkrét és behatárolt gyakorlati funkcióval is rendelkeznek. A képeslapok mellett többek között ide tartoznak a plakátok, a meghívók, az oklevelek, a névjegyek, a könyvillusztrációk és a könyvborítók is.
Az alkalmazott grafika új műfaja a kereskedelmi grafika a 19. század derekán jelent meg Magyarországon. A kereskedelmi grafika fejlődése szorosan össze kapcsolódott a kereskedelem kiépülésével, így a századvégen gyorsult fel és vált a reklámgrafika a magyar művészet egyik legdinamikusabban fejlődő ágává. A műfaj elterjedésére nemcsak a kereskedelem kiépülése, de a különféle nyomdai eljárások elterjedése (rézkarc, többszínű kőnyomat készítése, offset eljárás fejlődése, a többszínnyomás tökéletesedése) is pozitívan hatott.
A műfaj első darabjai a számolócédulák, a díszes kávéházi árlapok és a nyomtatott hirdetmények voltak. A kereskedelmi grafika története Benczúr Gyulának az 1885-ös Országos Kiállításra készített falragaszával kezdődött, amely elsősorban nem figyelemfelkeltő reklám, hanem még képzőművészeti keretbe foglalt nyomtatott hirdetmény volt.
Az alkalmazott grafika virágkora
Királyi József Műegyetem (205)
"A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem története több századra nyúlik vissza, mivel az egyik jogelődjét, a Institutum Geometricumot 1782-ben, míg a másikat, a József Ipartanodát 1844-ben alapították."
Műcsarnok - Budapest Kunsthalle (194)
Az épületre az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat vetette fel egy kiállításokra alkalmas képzőművészeti galéria szükségességét, egyszerűbb volt, mint a korábbi Rajztanoda bővítése. Volt már egy korábbi kísérlet erre, a mai Millennium Házának formájában. A Műcsarnok Schickendanz Albert építész műve, a megbízást Herzog Fülöp Ferenc bécsi építésszel együtt vállalta a Millenniumi Országos Kiállításra. Az épület 1896. május 4-én nyílt meg az ünnepségsorozat keretében Ferenc József jelenlétében, egy a kor művészeinek, köztük Schickendanznak műveit is bemutató kiállítással. Ezek az alkotások leginkább a saját korábbi tervei és vázlatai voltak, és a millenniumra épült Történelmi Főcsoport épületeit ábrázolták. Érdemes megemlíteni, hogy a Hősök terén álló Szépművészeti Múzeum és Millenniumi Emlékmű is ugyanazon építész tervei alapján készültek el. Az intézmény ma is a jelenkor itthoni- és külföldi művészeti törekvéseinek reprezentatív példáinak nyílt szellemű és sokszínű bemutatóhelyeként szolgál.
Budapesti Igazságügyi Palota (045)
Története
A régi Igazságügyi Palotát (mai Néprajzi Múzeum), ami az egykori Magyar Királyi Kúria számára készült, Hauszmann Alajos tervei szerint építették 1893-1896 között.
Az építkezési engedélyt 1893. június 15-en kapták meg Pest Város Tanácsától. A tényleges munkálatok ugyanezen év augusztusában kezdődtek el. Az épület, a szerződésben foglaltak szerint, 1896. május 1-én átadásra került. A palota teljes építési költsége megközelítőleg 2,5 milliárd forintba került.
A telken, amelyre az Igazságügyi Palota épült, régebben a Geitner és Rausch Vasgyár és egy társzekerek őrzésére alkalmas katonai raktár működött.
Az épület egy igazi remekmű, Hauszmann Alajos egyik legnagyszerűbb alkotása. A monumentális épületnek négy homlokzata van: a főhomlokzat a Kossuth térről csodálható meg, a két oldalhomlokzat a Szalay és az Alkotmány utcából látható, míg a hátsó homlokzat a Vajkay utcára néz.
A stílusa neoreneszánsz, de megfigyelhető rajta néhány barokkos részlet is.
Az épület részletesebb leírását az alábbi oldalon olvashatja.
Mária-Gyüdi templom (041)
A Villányi hegység déli oldalán, az Esztergomból induló Magyar Zarándokút végállomásánál található Máriagyűdi Kegyhely már több évszázada népszerű helye a zarándokok körében, akik testi-lelki gyógyulás céljából látogatnak el a Szűzanyához.
Kálvin-tér (209)
Aradi emlékmű a kivégeztetések idején (021)
Az emlékművet Aradon állították fel 1881. október 6-án. Az emlékmű egy mesterséges domb tetején álló obeliszk, amelynek egyik oldalán az 1849.október 6. dátum szerepel, a többi oldalon pedig a 13 aradi vértanú neve kivégzésük sorrendjében.
A Gresham-palota (195)
A Gresham-palota Budapest egyik építészeti látványossága a sok közül. Az évtizedek alatt többször változásokon ment keresztül, de szerencsére máig gyönyörködhetünk pompájában.
Építése
A 19. század elején Deron Antal nagykereskedő számára épült a klasszicista palota, amit aztán eladott gróf Nákó Jánosnak, aki görög származású üzletember volt. Innen lett ismert "Nákó-ház" néven az épület. De nem csak ők használtak, ugyanis a Magyar Tudományos Akadémia is ülésezett ott, amíg saját épületük el nem készült, valamint a Lánchíd angol építőit is elszállásolták a 162 szobában. Végül ennek helyén (Roosevelt tér 4-6) épült a Gresham-palota Quitter Zsigmond tervei alapján 1904-1906-ig.
Ostende kávéház Budapesten (264)
Az eleinte fekete levesként is emlegetett kávét a törökök hozták Magyarországra, de azt borivó nemzet lévén nem kedveltük meg az italt. Az első pesti kávéfőzők a tizennyolcadik század első éveiben jelentek meg, virágzásuk pedig egészen a második világháború utánig tartott. A 20. század elején már csaknem 500 kávéház működött a Budapesten, ami alkalmat adott a legkülönbözőbb embereknek beszélgetésre és politizálásra. Az asztaltársaságok közül néhány már a 19. században kultúrtörténeti jelentőségű volt. Az 1910-es évek legjelentősebb kávéházai például a Centrál vagy a New York és ezek közé tartozott az Ostende kávéház, amely 1100 vendéget volt képes befogadni, díszítése pedig szecessziós jegyeket mutatott.
History of PostCards in India and Worldwide
The early mass-printed postcards had no photos on them. They were intended to convey a stamp and the "mail to" address on one side. The opposite side was utilized for the sender's message. In 1861 (in Philadelphia, U.S.), John P. Charlton got a copyright on a private postal card in 1861. Be that as it may, his patent application was declined. Charlton offered his copyright to H. L. Lipman, who delivered and sold the Lipman's Postal Card. It was a non-pictorial message card with a stamp box and address line on one side and a clear message space on the other. Publicists utilized Lipman cards to print messages and outlines. He is viewed as the dad of the advanced postcard. These cards were utilized until 1873 when the United States gave the public authority postal card.
History of Postcards Worldwide
The production of postcards was introduced in the late 19th and early 20th centuries as an easy and quick way for people to convey messages, they became extremely popular.
In 1865, an "Open post-sheet" made of stiff paper was first proposed by Prussian postal official, Dr. Heinrich von Stephan. He suggested that one side would be saved for a recipient location, and the other for a concise message. His proposition was denied of being excessively extremist and authorities didn't completely accept that anybody would enthusiastically surrender their privacy.
In October 1869, the post office station of Austria-Hungary acknowledged a similar proposition without pictures, and 3 million cards were sent inside the initial 3 months. With the flare-up of the Franco-Prussian War in July 1870, the public authority of the North German Confederation chose to accept the exhortation of Austrian Dr. Emanuel Herrmann and gave postal for warriors to reasonably send home from the war ground.
Golden Period for Postcards
The time of 1900 to 1915 is supposed to be the brilliant period of postcards ever. Up to 12 times each day in enormous urban communities postcards were proficiently and successfully the instant message of their time were conveyed and gotten. It was considered modest and more helpful to send postcards.
The earliest known printed picture postcard was made in France in 1870 with a picture on one side. The cards had a lithographed design imprinted on them containing meaningful pictures of heaps of combat hardware on one or the other side with the engraving "Battle of 1870".
Szarvaskői várrom (320)
Egri vár (284)
Marosszentkirály [Enyedszentkirály], Bánffy-kastély (023)
Marosszentkirály (Sâncraiu de Mures) Marosvásárhelytől körülbelül 4 kilométerre, az Erdélyi-medence közepén található. A település története az Árpád-korba nyúlik vissza. Első említése 1256-ból való, amikor a Zenhkyral név egy oklevélben tűnik fel, mint Nagy Fülöp birtoka. 1291-től a Csanád nemzetség tagjai nemesek voltak. A település neve folyamatosan változott: Zenthkyral (1430), Zenthkyraly (1576), Szent-Király (1750), Maros Szent Király (1760-1762), Enyedszentkirály (1913).
A kiscelli római katolikus templom (020)
Vas megye észak-keleti részén fekszik Celldömölk. A kisváros öt település egyesítésből jött létre: Pordömölk, Nemesdömölk, Kiscell, Alsóság és Izsákfa. Kiscellt és Nemesdömölköt 1903-ban egyesítették, az új település neve Celldömölk lett. Alsóságot 1950-ben csatolták Celldömölkhöz, majd Izsákfát 1978-ban, a település várossá nyilvánításakor. Fekvésének, természeti értékeinek és vallásos szerepének hála jelentős turisztikai és egyházi szerepet tölt be a térségben. Az egykori települések karaktere, jellegzetességei még ma is felismerhetőek.
Református Főgimnázium és Jogakadémia (253)
Kecskeméten a Kálvin téren épült fel szecessziós stílusban az Újkollégium 1912-ben. Jelenleg a Református Kollégium Általános Iskolájának és Gimnáziumának ad helyet.
Magyar Királyi Operaház (265)
A Magyar Állami Operaház az egyetlen olyan színház Magyarországon, amely operákra és balettekre szakosodott. Az épület neoreneszánsz stílusban épület a 19. Században. A terveket Ybl Miklós készítette. A belső terek díszítésében olyan híres magyar művészek vettek részt, mint Székely Bertalan, Than Mór és Lotz Károly.
Kolozsvár, Sétatér (025)
Kolozsvár, Románia második legnépesebb városa és Kolozsmegye székhelye. Erdély egyik legszebb városa a Szamos völgyében helyezkedik el, Erdély fővárosának tekintik, de csak nem hivatalosan. Több ismert személy is született a városban, mint például Magyarország egyik legnagyobb uralkodója, Mátyás király és Bocskai István erdélyi fejedelem. Emellett több ismert és népszerű helye van a városnak, többek között a 14 században épült Szent Mihály templom és a Sétatér.
Forrás: Wikipédia |
Krasznahorka vára (035)
Forrás: Wikipédia |
Pancsova története (042)
Pancsova (szerbül: Панчево (Pančevo)) város, a Dél-bánsági körzet közigazgatási központja Vajdaság Autonóm Tartományban. A Bánság déli részén, a Temes és a Duna partján fekszik. A 2011-es népszámlálási adatok szerint 123414 ember él Pancsova közigazgatási területén, ezzel a Vajdaság negyedik, Szerbia kilencedik legnépesebb városa.