A fotográfiai eljárások változásai

A fényképészet, mint szakma, a mai formájában az 1900-as évek elejétől létezik. Ekkor terjedtek el a celluloid alapú filmek, melyekre a képek készülhettek. A valódi színhű felvételek készítése a 30-as évektől volt lehetséges. Magyarországon az igazi áttörést a rendszerváltás jelentette, utána vált lehetővé a nyugaton gyártott és forgalmazott márkák itthoni elterjesztése, ezzel együtt a fotózás is elérhetővé vált a hétköznapi ember számára.

19. század második fele: A társadalom minden szintjén tömeges igény jelentkezett a valóságot legteljesebben megközelítő ábrázolás rögzítésére. A feltörekvő polgárság reális életszemlélete a valósághű ábrázolást kívánta meg. Ezt az igényt a fény felhasználásával készülő fényképek teljes mértékben kielégítették.

Kezdetben a fényképészek bármilyen eljárással is próbáltak képet készíteni, szinte mindenhol fizikai korlátokba ütköztek. Az objektívek fényerőtlenek, a nyersanyagok érzéketlenek voltak, így hamar igény mutatkozott a fejlődésre, mivel a záridők extrém hosszúra nyúltak. Állvány nélkül az első fényképezőgépeket képtelenség volt használni még napsütésben is.

A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia (199)

A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia (latinos nevén: Ludoviceum) a magyar katonai felsőoktatás legmagasabb képzési szintjét nyújtó intézménye volt az 1945 előtti Magyarországon. Az intézmény 1836-ban elkészült monumentális főépülete Budapest VIII. kerületében, a Ludovika téren áll, klasszicista stílusban Pollack Mihály tervei alapján épült meg.

199

Siklós, a siklósi Pelikán szálloda (073)

073

Siklós város a Siklósi járás központja, Baranya megyében található. Története az őskorig visszavezethető, a régészeti leletek szerint, az utolsó jégkorszak végén (kb. 28000 évvel ezelőtt) mamutvadász emberek éltek itt (Gravetti kultúra). Körülbelül 8000 évvel ezelőtt a területen megjelentek az első földművelők, ami a kedvezőbbé vált éghajlatnak volt köszönhető (Körös–Starčevo kultúra). Később terjedtek el a Lengyeli-, a Vučedoli-, majd a Somogyvár-Vinkovci kultúrák. A 12. Századi halomsíros kultúrákból alakultak ki később az urnamezős kultúra csoportjai. Az i.e. 8. században jelent meg a vasgyártás technológiája, melyet a Hallstatti kultúra népe hozott be a vidékre.

Harkány története (024)

024, 051, 074

Harkány a Baranya megyei Siklósi járásban található egyedülálló gyógyfürdő város. Harkány nevét az oklevelek 1323-ban említették először. A település akkoriban királyi udvarnokok földje volt. 1543-ban már a siklósi várhoz tartozott, és az Oszmán Birodalom része lett. A törökök kiűzése után a falu a Batthyány család birtokába került. 1814-ben a Batthyány család hogy megnövekedett állatállományát nagyobb területű legelőkhöz juttassa, a Gyűd és Harkány közti mocsarak lecsapolásához kezdett. Ennek kapcsán, 1823-ban az egyik lecsapoláson dolgozó Pogány János nevű jobbágy véletlenül fedezte fel az ottani kénes jellegű gyógyvízi forrást, amikor a mocsárból felbuzgó meleg vízben áztatta fájós lábát és attól meggyógyult.

Sárbogárd története (296)

296

Sárbogárd a Mezőföld közepén, Fejér megye déli részén helyezkedik el. A 19. században sok történelmi múltú kisebb nagyobb távolságra fekvő település egyesülésével jött létre. 1323-ból való a város mai központjának számító Bogárd első említése, aki besenyő nemes volt földes ura Bogárdi István. A központi település másik tagja Tinód szintén a 14. században jelenik meg. A település fontos kereskedelmi útvonalak csomópontjában feküdt már a középkorban. A török megszállás nagy pusztítást okozott a vidéken, véget vetett a kedvező időszaknak és a lakosság nagy része elmenekült. A 17. századtól kezdődött el a települések újra népesedése, amit nagyban elősegített, hogy a Zichy család tulajdonába került Sárszentmiklós 1650-ben.

Pálfa története

Pálfa Tolna megye északi részén található. Az utolsó becsült népessége 1 514 fő volt 2019-ben. A területe 34.8 km². A település eredeti neve Pálfalva volt, mely később Pálfára módosult. 1580-tól egy ideig Nagy-Pálfalvának is nevezték. Pálfa a kőkorszakban már élénk emberi tevékenység színhelye volt. Az ott talált ősemberi élet nyomai a csiszolt kőkorszakból származnak. Emberi élet nyomait a bronzkori leletek, római kori leletek, késő vaskori leletek is bizonyítják.

Magyar képeslap-gyűjtemények

Képeslapok. Egyre kevesebben és egyre ritkábban használják a kommunikációnak ezt a – korábban igencsak közkedvelt – formáját, mégis ismerjük. A képeslapok számtalan dolgot megjeleníthetnek, szólhatnak a legkülönfélébb alkalmakra, lehetnek vidámak vagy komolyak, készülhetnek különböző technikával. De egy közös bennük: részeivé váltak történelmünknek és kultúránknak. E rövid írásban a teljesség igénye nélkül mutatunk be pár példát hazánkban működő képeslap-gyűjteményekre.

Érdemes betérnie a képeslapok kedvelőjének a Zempléni Múzeumba, ha épp Szerencs község közelében jár. A múzeum képeslap-gyűjteménye dr. Petrikovits László orvos-fogorvos adományozása által jött létre. A felajánlás idején a gyűjtemény nagysága négyszázezer darabra volt tehető, ami az azóta eltelt évek alatt jelentősen nőtt, jelenleg közel egymillió darabot számlál. Petrikovits doktor úr 1967-ben a képeslapgyűjtők Szerencsen megrendezett második országos ankétján ajánlotta fel híres gyűjteményét a település számára azzal a kikötéssel, hogy abból múzeumot hozzanak létre, és azt a községből a későbbiekben sem vihetik el. “Amit fáradozással, verejtékkel összegyűjtöttem, ne szóródjék szét – ami a legtöbb magángyűjtemény sorsa – hanem közkinccsé váljék” – mondta ezt “mindenki Laci bácsija” 1967 nyarán.

A gyűjtemény manapság tudományos és tanulmányi célokat is szolgál. Közkedvelt a történészek körében, akik például eltűnt épületekre bukkanhatnak a képeslapok vizsgálata során, de használják a lapokat kertépítészek, építészek, biológusok és ornitológusok is a kutatásaikhoz.
A gyűjtemény legértékesebb, és a kutatók által is leginkább érdeklődésre számot tartó része a földrajzi lapok egysége. Itt találhatóak meg a tájképi és városképi lapok, valamint különböző települések nevezetes épületeit ábrázoló képeslapok is.

Lengyeltóti története

Lengyeltóti egy Somogy megyében fekvő kisváros, nagyjából 12 kilométerre a Balatontól.

A település nevét már egy 1116-os oklevélben is megemlítik, Villa-Tout formában. 12. század második felében épült templom a településen, ez máig fennmaradt, bár sokszor átépítették, kibővítették. Valószínű, hogy még az Árpád-korban délszláv katonák költöztek a területre, innen is kaphatta a település a „tóti” nevet.

Őcsény története (356)

356

Őcsény Tolna megye Szekszárdi járásában található község. A megyeszékhelytől mindössze 6 km-re fekvő település nevének eredete bizonytalan, de többen a fejedelmi Megyer törzzsel hozzák kapcsolatba. Fekvése miatt Sárköz kapujának is nevezik, mely a régi Sárvíz és a Duna közötti lapályos területet, jelenleg a következő hat községet foglalja magába: Őcsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék, Pörböly és Báta. 2019-ben körülbelül 2431 fő lakott a 71,61 km2 területű településen.

Őcsény története egészen az ókorig húzódik vissza, ekkor mai területe a Római Birodalom határán helyezkedett el, ezért fontos határvédelmi feladatokat látott el. A falu melletti római castellum maradványai még évszázadokkal később is láthatók voltak, Ördögvettetésnek pedig a nép a feltöltött útját nevezte el.

Az Erzsébet híd története (192)

(192 és 201-es képeslapok)

A merénylet áldozatául esett Erzsébet királyné tiszteletére elnevezett budapesti Erzsébet hidat világszerte elismerték, amikor 6 év hosszú munkálatai után, 1903-ban végül elkészült. Átadását követően 23 évig a világ legnagyobb nyílású lánchídja volt.

A Kaposvári Berzsenyi park története (277)

277

A Berzsenyi park a XX. Század elején még a városhatáron feküdt, és Honvéd tér néven katonai gyakorlóterep volt, még repülőtér is működött a fátlan síkságon. A háború után felszámolták a barakkokat, és Stöckl József, Lamping József és Goszthonyi Gézáné parkot terveztek a helyére, az akkor még Polgári Fiúiskola nevet viselő Berzsenyi iskola mellé.

Hatvan vasútállomása (275)

 275

 Magyarországon a vasutak különleges engedélyekkel alapított magánvállalkozások voltak, amelyek működését az állam kedvezményekkel segítette elő. 1867-ben Hatvannak komoly fellendülést okozott az, hogy március 31-én a Magyar Északi Vasút tulajdonában lévő Pest-Hatvan vasútvonalat megnyitották. Majd ugyanebben az évben május 19-én a Hatvan-Salgótarján vonalat is.  

Esztergomi Bazilika (306)

[306]

Az esztergomi várhegy
A Nagyboldogasszony és Szent Adalbert Főszékesegyház, illetve közkeletű nevén, az esztergomi bazilika Eszergom városának Vár-hegyén fekszik. Ez a terület évszázadokon keresztül népszerű építkezőhely volt kitűnő fekvése és a város növekvő befolyása okán: már 1010-ben ott állt a korábbi Adalbert-székesegyház és a Szent István protomártír-templom - amelynek egyik kápolnává alakított szobájában született Szent István királyunk a hagyomány szerint. Ide épült később egy Szent István korabeli körkápolna és a Szent Vid-kápolna, majd III. Béla várkápolnája, amely egyedi magyarországi emléke a gótikus és korai román építészeti stílusok keverédésének. A legkésőbbi ismert templom a székesegyház építése előtt a vörös márvány Bakócz-kápolna, amely az egyetlen templomrész, amely ép maradt a törökökkel való harcok és rombolás közepette a mai napig.

A Keglevich kastély (299)

299

A pétervásárai Keglevich-kastély 1760 körül készült. Építője Quadri Kristóf gyöngyösi mester volt. A díszterem freskóit Beller Jakab festette 1770 körül. A freskókat könnyedség, köznapi témák, díszítő igényesség jellemzi. Az oldalfalakon körben, festett drapériás ablakok tágítják a teret. Az emeletre vezető lépcsőházat kétszárnyas kovácsoltvas kapu zárta le - ma az Iparművészeti Múzeumban látható. A lépcsőfeljáró korlátja barokk stílusú - valamennyi kovácsolt munka a világhírű egri mester, Fazola Henrik művészetét dicséri. A belsőben tizenkét barokk ajtószárny is megőrződött.

Bród város története (062)

062

Bród, másnéven Szlavónbród, régi magyar nevén Nagyrév, horvátul pedig Slavonski Brod Horvátország hatodik legnagyobb városa (2011-es népszámláláskor 59141 lakossal rendelkezett), Bród-Szávamente megye (Brodsko-posavska) székhelye, a Száva folyó egyik fő kikötője. A város Zágrábtól 197 km-re délkeletre található és 96 méter magasan fekszik, fontos átkelőhely Bosznia-Hercegovina felé.

A Magyar kártya története (011)

011

A magyar kártya eredete Zsigmond német-római császár és magyar király udvari társasjátékából fejlődött ki. Az Ambraser Hofamterspiel - magyarul Ambras udvari kártyák - elsősorban az udvari tisztviselők játéka volt. A 48-as paklival akár 8-an is játszhattak, a szabályok viszont elfelejtődtek. A kártyalapok a magyar, német, cseh és francia királyi udvarokhoz tartozó személyeket ábrázolnak, rangjuknak megfelelő értékkel a lapokon. A kártyák színei az adott országok címerképeit szimbolizálták, köztük a vörös-ezüst sávos magyar címert. 

Pécsvárad története és nevezetességei (090)

090

Történelme:
Pécsvárad egy kis város, mely Baranya megyében található. Pécstől 19 km-re található, Kelet-Mecseknek (tájegységnek) központja. Itt alapította a Pécsváradi Bencés kolostort Szent István király, és első apátja Asztrik volt, aki a szent koronát hozta el a király számára. 1212-ben még Várad néven élt a köztudatban, majd 1316-ban Károly Róbert király óta nevezzük Pécsváradnak. 17 évvel később, miután a városiak elérték, hogy  saját önkormányzatuk legyen, városnak nyilvánították, de nem sokkal később 1439-től mezőváros lett. "1778-ban Mária Terézia közalapítványi uradalommá tette a várost, a királyi kamara irányította, és feladata a budai egyetem fenntartása volt. 1849-ben megalakult a pécsváradi járás, amely 1966-ig állt fenn, majd 2013-ban véglegesen meg is szűnt. A második világháború alatt magyar családokat telepítettek be nagy számban kényszerűen, és 1993-ban kapta meg hosszú idő után újra a városi címet. A 21. század elején a felmérések szerint a lakosság 10%-a még így is német nemzetiségű volt.

Tolnai selyemfonógyár története (054)

054

Tolnai selyemfonógyár története

Bezerédj Pál 1900-ban alapította meg a Tolnai Selyemfonógyárat. 18 éven keresztül állami kézben működött, majd 1918-ban a Magyar Királyi Állami Selyemfonógyárak Rt. cég húsz évig működtette, majd ismét állami irányítás alá került. A fejlesztéseknek köszönhetően, jó minőségű árut állítottak elő, melynek több mint 50%-át külföldre vitték. A gyár később a Magyar Selyemipar vállalathoz kerülvén,

1957-ben fonalfestödét is létrehoztak. Mivel a hernyóselyem-termelés folyamatosan esett vissza, így lassanként áttértek a cellulóz alapú és szintetikus anyagokból, üvegszál-fonalakból majd ezek keverékeiből készült szövetek előállítására. A rendszerváltást követően, a gyár "önálló gazdasági társasággá alakult és Tolnatext Fonalfeldolgozó és Műszaki szövet-gyártó Kft. néven folytatta a működését, miközben 97%-ban a Magyar Selyemipar Vállalat maradt a tulajdonosa." 1991-ben sajnos a Magyar Selyemipar Vállalatot felszámolták, és a Tolnatext Kft.-ben lévő üzletrészt Dr. Günther Kast GmbH&Co. németországi cég vette meg. 1995-től kezdve a tulajdonos a Tolnatext Fonalfeldolgozó és Műszakiszövet-gyártó Bt. társaság lett. 

Hévíz gyógyfürdő (342)

342

Hévíz Zala megyében, Magyarország dél-nyugati részén található. Világhírnevét a tőzegmedrű, meleg tava miatt szerzett, ami nagyon sok magyart és külföldit vonzott egyaránt a településre. 2012-es statisztikai adatok alapján Budapest után az ország második legnépszerűbb városává vált Hévíz.

A fürdőtelep megépítése Festetics György nevéhez fűződik, aki tudatosan haladt a fürdőélet kiépítéséhez vezető hosszú úton. Külön érdekesség, hogy 1946-ig nem létezett Hévíz, akkor két közeli település, Hévízszentandrás és Egregy olvadt össze. Városi rangot egészen 1992-ig nem kapott, de abban az évben, május elsején már hivatalosan is városnak számított. A fővárosból indulva az M7-es autópályán közlekedve, Balatonszentgyörgyön és Keszthelyen keresztül lehet Hévízre érni. (Keszthelyt kikerülni is lehet) Sopronból a 84-es főutat követve lehet eljutni a településre.

Szemere Bertalan szobor (273)

273

Szemere Bertalan magyar politikus, országgyűlési képviselő, író, jogtudós, az első felelős magyar kormány belügyminisztere, majd a Magyar Királyság második miniszterelnöke az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt.